Sárközi Mátyás: A bizarr évei. Élet és irodalom Rákosi Mátyás alatt - Kortárs tanulmány (Budapest, 2009)
Teljes napfogyatkozás, 1948-1953
során mondta a hetvenes években: „Ha meghalok, síromra ezzel a felirattal állítsatok követ: Bibó István 1945-1949.” Weöres Sándor a Rádió megbízásából szovjet mozgalmi dalok szövegét fordította, remek prozódiai érzékkel, nyelvi leleménnyel és - postafordultával. Báró Hatvány Lajos a szegénységgel ismerkedett meg, lakása berendezését darabjait adogatta el. Amikor az általa a köznek adományozott kastélya falán Hatvan város annak emlékére helyezett el márványtáblát, hogy Ady 1914 nyarán nála vendégeskedett, a helyi párttitkár elutasította Hatvány Lajos meghívását: „Ide báró nem jöhet!” A recski kőbányában és a fakitermelő brigádban zuhogó ütlegek közepette robotolt többszázad magával Faludy György, a közgazdász Jónás Pál, a szakszervezeti vezető Csapiár Péter és a könyvtáros Beöthy Ottó. Az AVO kazamatáiban tovább vallatták a magyar baloldali értelmiség jelentős hányadát. A neves főszereplőkkel zajló ávós atrocitásokra jól emlékszik mindenki, a többi visszaélésekre már kevesebben. Pedig azok ugyanolyan tragikusak voltak. Például a költő, publicista és esszéista Bányai László ügye. (Nem összetévesztendő erdélyi névrokonával.) Bányai jó barátja volt József Attilának és exférje József Jolánnak. Pontosan ismerte annak a részleteit, hogy miként különbözött össze József Attila a kommunista párttal. így 1950-ben még a tisztviselői állásából is kiüldözték: a TÜKER tüzelőkereskedelmi állami vállalatnál lett szénlapátoló. Megrokkanva érte meg 1956-ot, többé nem publikált, csak az asztalfiókjának írt. József Attilát zászlajára tűzte a rendszer, pártműltját firtatni szentségsértés volt, de még az sem úszta meg szárazon, aki közönséges halandóként beszélt róla. Komlós Aladár azért veszítette el egyetemi tanári állását (tanítványa, Ungvári Tamás szerint), mert a költő ifjú éveiről szóló előadásában az általa hajdan közelről megismert József Attilát „kölyökkutyának” nevezte. Pedig Komlós Aladár tréfásan gonoszkodó „sírversét” így foglalták zseniális rímbe a Darling eszpresszó sírversfaragói: 94