Sárközi Mátyás: Csé - Kortárs tanulmány (Budapest, 2014)

Egy gondolat bánt engemet

gasd olyan szeretettel, amilyennel én műsorra tűztem”. Félórás volt a felolvasás, este, csúcsidőben, egy opera­házi közvetítés előtt. Mintegy két hónappal később Jó­zsef Attila öngyilkos lett. Hetenként három-négy nagyobb műsorban telt öröme az új irodalmi osztályvezetőnek. A Hűlő árnyékban lapjain Szabó Lőrincet emeli ki, mint akivel nagy mu­latság volt együtt dolgozni. A közvetlen beosztottjai, a nyelvőr Halász Gyula, valamint Örley István és az állandó helyettesítésével megbízott Ortutay Gyula na­gyon jól segítették. Memoárjából azt is megtudjuk, hogy rendszerint öt óra alatt elvégezte a napi munkát, délután szundított egy kicsit, majd - mint írja: „elkezdődött életem kalan­dosabb és kockázatosabb fele, az írás. Ihletre sohase vártam, mert van ugyan »ihletett óra«, de az bizony rit­ka kegyelmi állapot, írni azonban mindennap kell.” Egy beszélgetésünk során mondta Cs. Szabó László, hogy számára az az ihlet, amikor reggel nyolckor, ami­kor még friss az agya, fehéren szembe néz vele az üres írópapír. Ezekben az években sűrűn publikált, s élénk fantázi­ára valló, hosszabb novellájából, ami eredetileg a Nyu­gatban jelent meg, könyv kerekedett. Az első könyve. Egy gondolat bánt engemet Az Egy gondolat bánt engemet...691936-ban, a Magyar Bibliofil Szövetség karácsonyi kiadásában látott napvi­lágot, Fáy Dezső tizenkét kőrajzával. A szövetség tagjai Nyugat, 1936/11. Az Apai örökség is tartalmazza. 45

Next