Sárközi Mátyás: Csé - Kortárs tanulmány (Budapest, 2014)
Egy gondolat bánt engemet
gasd olyan szeretettel, amilyennel én műsorra tűztem”. Félórás volt a felolvasás, este, csúcsidőben, egy operaházi közvetítés előtt. Mintegy két hónappal később József Attila öngyilkos lett. Hetenként három-négy nagyobb műsorban telt öröme az új irodalmi osztályvezetőnek. A Hűlő árnyékban lapjain Szabó Lőrincet emeli ki, mint akivel nagy mulatság volt együtt dolgozni. A közvetlen beosztottjai, a nyelvőr Halász Gyula, valamint Örley István és az állandó helyettesítésével megbízott Ortutay Gyula nagyon jól segítették. Memoárjából azt is megtudjuk, hogy rendszerint öt óra alatt elvégezte a napi munkát, délután szundított egy kicsit, majd - mint írja: „elkezdődött életem kalandosabb és kockázatosabb fele, az írás. Ihletre sohase vártam, mert van ugyan »ihletett óra«, de az bizony ritka kegyelmi állapot, írni azonban mindennap kell.” Egy beszélgetésünk során mondta Cs. Szabó László, hogy számára az az ihlet, amikor reggel nyolckor, amikor még friss az agya, fehéren szembe néz vele az üres írópapír. Ezekben az években sűrűn publikált, s élénk fantáziára valló, hosszabb novellájából, ami eredetileg a Nyugatban jelent meg, könyv kerekedett. Az első könyve. Egy gondolat bánt engemet Az Egy gondolat bánt engemet...691936-ban, a Magyar Bibliofil Szövetség karácsonyi kiadásában látott napvilágot, Fáy Dezső tizenkét kőrajzával. A szövetség tagjai Nyugat, 1936/11. Az Apai örökség is tartalmazza. 45