Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből - Phoenix Könyvek (Budapest, 2003)
repült a Szilágyi Dezső téri anyakönyvvezető hivatal lépcsőjén, Surányi Zsül pedig egy csokor liliomot nyújtott át nekem, stílusosan. Ma Domokos Matyijén ebédre, mert együtt fordítunk passzióból egy érdekes Jung-könyvet. En tudok németül, ő ismeri a magyar analitikus szakkifejezéseket. Nálam világintervallum van és naprobbanás, hol szédülök, hol hányingerem van. [Horváth] Zolival kávéztam.. 0 egészen kivirult, remekül néz ki amióta Dusit eltemette. Minden délben hölgyeket ebédeltet, és válogat a Főnyi Ducikban meg Rotschild Klárákban. Kende gyönyörű alsó és fölső fogsort csinált nekem, szebb vagyok, mint valaha, és bele tudnék mami egy csinos fiúba, ha volna kibe. Sajnos, a legcsinosabb udvarlóm a vén Lengyel Géza, és tudja isten, abba nem akarózik beleharapni. Volna még Mihács, a postás és a bajuszos villamosvezető. Hát majd meglátom,. Látod, fiam,, ez egy levél. így kell írni, nem pedig kis klópapírokra! Pálóczi-Horváth György hív az Irodalmi Újságtól. A St. George Streeten van a lap szerkesztősége. A belvárosban, a Bond Street környékén érezhető, milyen élénk és gazdag metropolisz London. S a szerkesztőségi forgatag régi munkahelyemet, a New York-palotát idézi. Pálóczi megírandó cikkről fog beszélni velem, de egyelőre a belső szobában tárgyal valamiről Faludyval. A jó húsban lévő, olyannyira pesties titkárnő kávéval kínál. Az írógépnél szorgalmasan dolgozik, árkus papírokról másol egy dúlt arcú hölgy, s közben folynak a könnyei. Sír. Megsúgják, hogy ez Ignotusné, rosszak az idegei, időnként rájön a sírhatnék, ezzel nem kell törődni. Pali bácsi a börtönben ismerkedett meg majdani feleségével, Flóval, akinek angol volt az anyja, könnyű volt ráfogni, hogy nyugati kém. A fegyház egyik emeletén voltak a nők, a másikon a férfiak. Ignotus a vízcsőt kopogtatva, morzejelek útján kezdett udvarolni az ismeretlen nőnek, így kérte meg a kezét. Szabadulás utánra. Valaki néz. Érzem, hogy valaki rajtam felejtette a pillantását. Az íróasztalon tornyosuló könyvek torlasza mögül néz egy kicsi, mosolygó fiatalasszony, s látom, hogy ceruzát futtat a papíron. Már nyújtja is a pillanatok alatt felvázolt karikatúrámat, enyhe alulnézetben. Fizimiskám a rajzon József Attilá-s, de azért én vagyok a nagyszájú ifjú, megismerszik. Edma, azaz Edinger Márta kapott le néhány gyakorlott vonással. O az, akit Ausztráliába, az olimpiára küldtek ki, hogy készítsen karikatúra portré-albumot a bajnokokról. Rajzolt sokat, a kért anyagot becsülettel hazaküldte, de ő maga kint maradt nyugaton. Az Irodalmi Lÿswgnak dolgozik. Pálóczi szerkesztő úrtól egy nagy halom hazai folyóiratot kapok, készítsek róluk szemlét. Mint Ignotusnén, rajta is látszanak a börtönben töltött évek. Sápadt, haja korán őszült. Horváth Zoltán cellatársa volt. Ha nem itt tüsténkednénk, e rézcsilláros, stukkódíszes londoni házban, lehet, hogy velem lenne cellatárs a Fő utcában vagy Vácott. Tapasztalt börtönviseltként taníthatna meg a kübli helyes használatára. Kösz a levelet. Kicsit bánkódom azon, amit a „családodról” írsz. Úgy látszik, követed apád nyomdokait, és te is hármas családot alapítasz, mint ő annak idején velem, és Zolival. Pedig nem, jó harmadiknak lenni, jobb ha 68