Somlyó György: Philoktétész sebe. Bevezetés a modern a költészetbe (Budapest, 1997)
VII. AZ ESZTÉTIKAI FUNKCIÓ AUTONÓM JELLEGÉRŐL vagy "A KÖLTÉSZET NYOMORÚSÁGA" - "Tiszta szívvel" - vagy cinikus izgatással? Egy kis differenciálás. "Gondolta a fene!" Mi a költészet? "A költészet nyomrúsága". "Kint" és "bent". "Április merénylő". Egy vészes történelmi rövidítés. A költészet pongyolasága. "Látszat-jelentés". Egy lépéssel tovább. "Lexikális tónus". Örökké tart-e a jelen? Hogyan létezik. De- és transzformáció. A valóság illúziója - az illúzió valósága. Még egy történeti "skurc". "Tudat" és "öntudat". "Az emberi nem öntudata". A legtöbb. Költészet, élet és halál
tétek tartalma. József Attila és Aragon versét nemcsak politikai ellenfeleik olvasták „rosszul", hanem sokan védelmezőik és híveik közül is. Szabolcsi Miklós, József Attila-monográfiájának második kötetében (Érik a fény, 1978), összefoglalóan ismerteti a Tiszta szívvel körül kialakult ellentétes nézeteket. Kiderül ebből, hogy a szó szerinti olvasat „bűnébe" - József Attila elméleti intelmei ellenére, bár annak ismeretében - legközelebbi barátai és egyébként legjobb értői is beleestek. Németh Andor szerint, „ha a »tényálladékhoz« ragaszkodunk, Horger Antalnak igaza volt", s a mellett tör lándzsát (1944-ben kiadott könyvében!, amelyben egyébként József Attila ezzel gyökeresen szemben álló nyilatkozatait és elemzését is ismerteti), hogy a Tiszta szívvel költője igenis szó szerint értette verse szavait és állításait. Egészen odáig merészkedve, „pszichológiai" következtetés alapján, hogy „kétségtelen", hogy József Attila a vers megírása idején „tiszta szívvel tudott volna embert ölni!" Rögtön utána teljes következetlenséggel és logikátlansággal viszont kétségbe vonja, hogy József Attila valaha is tudott volna lopni vagy betömi. Miután a költő soha egyiket se tette meg, mire alapozza a kritikus azt az eljárását, hogy a költő által állított két dolog közül az egyiket „kétségtelenként" elfogadja, a másikat éppoly kizárólagos erővel kétségbe vonja? „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert is ölök": a két egymást követő, egymással összekapcsolt állítást semmilyen hangvételi, hangulati, poétikai vagy logikai jegy nem különbözteti meg egymástól, nem állítja egymással szembe. Jellemző ez az eljárás minden nem a szövegből kiinduló kritikai módszerre, elsősorban éppen arra a fajta pszichologizálásra, amely ellen József Attila a legélesebben tiltakozik. Idézzük újra emlékezetünkbe: „... elég, ha az ún. nagy rendszereket vesszük figyelembe. Ezeknek nagyobb része beleesik a lélektanosságba (pszichologizmusba) és a lélekkel magyarázza a művészetet, holott legföljebb a művészi alkotások ha szolgálhatnának a lélek magyarázatául." Hasonló értelemben kénytelen vitába szállni Breton az Aragont védelmükbe vevő olyan nagy tekintélyű és nagy írókkal is, mint Jules Romains és Romain Rolland. Rolland azzal érvel Aragon mellett, hogy az ultrareakciós Maurras-t sem állították bíróság elé Jaurès meggyilkolásakor, holott ő írásaival kétségtelenül bujtogatott erre a gyilkosságra. Az ilyen védelem, amellett hogy tarthatatlan egyenlőségi jelet tesz forradalmi és ultrareakciós politika közé, egyenlőségi jelet tesz az emberi kifejezések két olyan összeegyeztethetetlen formája közé is, amilyen a politikai publicisztika és a költészet. „Az ilyen módszer 329