Somlyó György: Philoktétész sebe. Bevezetés a modern a költészetbe (Budapest, 1997)
VII. AZ ESZTÉTIKAI FUNKCIÓ AUTONÓM JELLEGÉRŐL vagy "A KÖLTÉSZET NYOMORÚSÁGA" - "Tiszta szívvel" - vagy cinikus izgatással? Egy kis differenciálás. "Gondolta a fene!" Mi a költészet? "A költészet nyomrúsága". "Kint" és "bent". "Április merénylő". Egy vészes történelmi rövidítés. A költészet pongyolasága. "Látszat-jelentés". Egy lépéssel tovább. "Lexikális tónus". Örökké tart-e a jelen? Hogyan létezik. De- és transzformáció. A valóság illúziója - az illúzió valósága. Még egy történeti "skurc". "Tudat" és "öntudat". "Az emberi nem öntudata". A legtöbb. Költészet, élet és halál
kiáltó használhatatlansága - írja Breton - nemcsak abban áll, hogy a költői szöveget egy sorba helyezi mindenféle rothadt újságírással, hanem abban is, hogy arra enged következtetni (,És itt kétségtelen kapcsolatot látunk írás és tett között'), mintha egy olyan mondatnak, mint a »Tűz a szociáldemokrácia tudós medvéire« valóságos esélye lenne arra, hogy tettre váltsák, ami önmagában is képtelenség." A módszer „használhatatlansága" azonban nem csupán a közvetlen politikai felhasználásban derül ki. Hanem az irodalmi kritika legkülönbözőbb fajtáiban. Ott is, ahol az alap a politikai egyetértés. Nem csupán használhatatlansága, hanem egyenesen tarthatatlansága éppen ott mutatkozik meg igazán. József Attila verseit nemcsak az ellenséges politika akarta „szaván fogni", hanem a baráti, az „elvtársi" kritika is. Nem kevésbé szánalmas eredménnyel. Ne azokra a személyes támadásokra gondoljunk, amelyek nem is igen foglalkoztak a versek bármiféle értelmezésével, hanem a költő személyes magatartásából vontak le ilyen vagy olyan, olykor nagyon is messzemenő következtetéseket. Ezek nem tartoznak a mi vizsgálódásaink körébe; nem tartoznak egyáltalán a kritika körébe. Az a tanulmány azonban, amelyet a harmincas években Sándor Pál szentel a költőnek, kevéssel a tragikus öngyilkosság után, jó szándékkal és komoly felkészültséggel, éppen az ilyesfajta költészeten kívüli megítélések korrekciójaként, a verseiben (és esszéiben) keresi „az igazi József Attilát", igyekezve felülemelkedni minden személyes kontroverzián. Az igazi József Attila című könyvében (Hajnal Kiadás, Bp. é. n.) maga is abból indul ki, hogy „a költői tudatformák nehezen hangolódnak az elméleti tudatformákhoz". Ám ebben a nehezen összehangolhatóságban elsősorban fázisbeli nehézséget lát, ti. azt, hogy a költő ideológiai „fejlődése" nem egyidejűleg váltja ki párhuzamos költői „fejlődését" is; nem látja azonban az állandó és lényegbeli nehézséget, amely pedig már a fázisbeli nehézségben is ott van: azt, hogy a költészet nem része az ideológiának, míg az ideológia része ugyan a költészetnek, de semmiképp sem meríti ki azt; hogy a költészetet az minősíti, ahogy a fiatal Marx mondja 1844-es Kritikai széljegyzetek című cikkében: „amennyivel az ember végtelenebb az állampolgárnál, és az emberi élet a politikai életnél". Sándor Pál szerint József Attila „költői pályájának horizontját... az osztálybanlét teljessége jelenti: az 1931-32-es évek, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz és a Külvárosi éj kötetek versei". Ezt azonban nem a versek elemzésével bizonyítja, hanem az egyes versekből kiemelt olyan sorokkal, amelyek a költő és a forradalmi mozgalom egységét, a költő 330