Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)
IX. 1937. április-május
„A nagy író azzal tisztelt meg minket, hogy részt vett tiszteletére rendezett előadóestünkön, január 13-án, a Magyar Színházban. Thomas Mann felolvasását az esten Ignotus Pál előadása vezette be. Utána a műsor szerint József Attila elmondta volna Thomas Mannhoz intézett ódáját, de a rendőrség ezt betiltotta.” (Szép Szó, 1937. február, 47.) Februárban közli a Szép Szó József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét. Mély és őszinte főhajtás e költemény - hasonlóan Babits Mihály írásához - a hatalom farkasszemébe néző német író európai szelleme előtt. Kegyelmi pillanat: József Attila és Babits Mihály fenntartás nélkül egyetértenek. Márciusig! A Szép Szóban megjelenik Thomas Mann írása. A szerkesztők egy bekezdést kiemelnek: „Meggyőződésem, hogy az a költő, aki ma emberies állásfoglalás dolgában az embernek a politikában fölvetett létkérdésére megtagadja a választ, s a szellemet az érdeknek elárulja, a szellem terén is elveszett ember. El fog senyvedni és pedig nemcsak azért, mert költői mivoltát és tehetségét veszti el és soha többé valamirevaló alkotás nem telik ki tőle - hanem még hajdani műve is, melyet bűnének elkövetése előtt teremtett s amely valaha jó volt, megszűnik jónak lenni, hogy szemünk láttára váljék porrá.” (Szép Szó, 1937. április-május. 252.) A szerkesztők körkérdést fogalmaznak: „irodalmi és művészeti életünk több kiválósága” miképpen vélekedik a nagy német író e gondolatáról? Babits Mihály úgy érzi: harapófo 80