Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)
XL. 1972. április
csolat, a Szovjetunió és a Szovjetunió felszabadító szerepe világtörténelmi jelentősége iránti értetlenség, illetve a nyomor és a súlyos betegség a magány érzését erősítették az utolsó kötet, a Nagyon fáj (1936) verseiben. J. nem talált magában erőt a Horthy fasiszta rendszerével vívandó harchoz és öngyilkos lett.«” Mérhetetlenül ostoba szöveg, de E. Fehér próbálja a menthetetlent menteni: „A szövegezés tiszta szándéka sem takarja el a kép ferdeségét.” Tiszta szándék? Bolsevik vakság: a szövegezés torz, ideológiailag korlátolt, korlátozott szándéka miatt ferde (pontosabban: hamis, hazug) a József Attiláról festett kép. Nyomdából kimentett, napvilágot soha nem látott írást olvasok. 1972-ben tanultam, átéltem a történelmet. Egy irodalmi konferencián Illyés Gyula Tiszták című drámáját méltatvavédve hangsúlyoztam: Nem az a szocialista realizmus, ha munkásokról ír az író... Felszólalásomat közölte egy moszkvai irodalmi folyóirat (Vaproszi lityeraturi, 1972. december) Imigyen: Az a szocialista realizmus, ha munkásokról ír az író... Gondolom, a világhírű svájci író, Friedrich Dürrenmatt sem volt boldog, amikor megtudta: megkérdezése és engedélye nélkül drámáját - A milliomosnő látogatása - a szovjet fővárosban gátlástalanul kiherélve, úgy mutatták be, hogy a kisváros gondolkodás nélkül költekezésbe bódult polgárai nem ölték meg a rajta elkövetett sérelemért bosszút állni akaró, 352