Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)

XL. 1972. április

csolat, a Szovjetunió és a Szovjetunió felszabadító szerepe világtörténelmi jelentősége iránti értetlenség, illetve a nyo­mor és a súlyos betegség a magány érzését erősítették az utolsó kötet, a Nagyon fáj (1936) verseiben. J. nem talált magá­ban erőt a Horthy fasiszta rendszerével vívandó harchoz és öngyilkos lett.«” Mérhetetlenül ostoba szöveg, de E. Fehér próbálja a ment­hetetlent menteni: „A szövegezés tiszta szándéka sem ta­karja el a kép ferdeségét.” Tiszta szándék? Bolsevik vakság: a szövegezés torz, ideológi­ailag korlátolt, korlátozott szándéka miatt ferde (pontosab­ban: hamis, hazug) a József Attiláról festett kép. Nyomdából kimentett, napvilágot soha nem látott írást olvasok. 1972-ben tanultam, átéltem a történelmet. Egy irodalmi konferencián Illyés Gyula Tiszták című drámáját méltatva­­védve hangsúlyoztam: Nem az a szocialista realizmus, ha mun­kásokról ír az író... Felszólalásomat közölte egy moszkvai irodalmi folyóirat (Vaproszi lityeraturi, 1972. december) Imi­gyen: Az a szocialista realizmus, ha munkásokról ír az író... Gondolom, a világhírű svájci író, Friedrich Dürrenmatt sem volt boldog, amikor megtudta: megkérdezése és engedé­lye nélkül drámáját - A milliomosnő látogatása - a szovjet fővá­rosban gátlástalanul kiherélve, úgy mutatták be, hogy a kis­város gondolkodás nélkül költekezésbe bódult polgárai nem ölték meg a rajta elkövetett sérelemért bosszút állni akaró, 352

Next