Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)
XL. 1972. április
szenvedéseiért elégtételt követelő milliomosnő hajdani szerelmét! Ha Moszkvában szemrebbenés nélkül átírják Dürrenmatt drámáját, nekem szavam sem lehet. József Attila tiltakozni sem tud, róla az elvtársak végképp azt írnak, állítanak, hazudnak, amit akarnak. Itthon és Moszkvában az elvtársak egykorú proletárköltőt faragtak a zseniális magyar poétából. Istenes verseit eltüntették (Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot), életművéből kisatírozták politikai tisztánlátását (Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét), jövőnek áldozott életét vörös ködbe borították, próféta lelkét pártbrossúrák illusztrációjává nyomorították. Az 1972-ben Budapesten betiltott cikk írója harcos marxistaként védte, de a szovjet elvtársak értékrendjével nem összhangban a proletárköltővé zsugorított József Attilát, ezért a magyar kommunista párt bezúzatta a párt kulturális folyóiratát. Főnököm utasított: Ujfalussy József már közlésre elfogadott, zenekultúránk értékeit védő indulatos vitaírását (Kultúra és közművelődés) és Rényi Péter frissen született, a párt egyedül üdvözítő politikáját dicsérő hazug és hosszú szózuhatagot (Az egység dicsérete) kellett a letiltott oldalakra betördelnem. Havilap volt a Kritika, minden hónap utolsó hetében jelent meg. A kéziratokat hat héttel (!) korábban kellett nyomdába küldeni. Ez volt az ellenőrzésre szánt, átfutásnak nevezett 353