Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)

XL. 1972. április

szenvedéseiért elégtételt követelő milliomosnő hajdani sze­relmét! Ha Moszkvában szemrebbenés nélkül átírják Dürrenmatt drámáját, nekem szavam sem lehet. József Attila tiltakozni sem tud, róla az elvtársak végképp azt írnak, állítanak, ha­zudnak, amit akarnak. Itthon és Moszkvában az elvtársak egykorú proletárköltőt faragtak a zseniális magyar poétából. Istenes verseit eltün­tették (Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot), életművéből kisatírozták politikai tisztánlátását (Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét), jövőnek áldozott életét vörös ködbe borították, próféta lelkét párt­­brossúrák illusztrációjává nyomorították. Az 1972-ben Buda­pesten betiltott cikk írója harcos marxistaként védte, de a szovjet elvtársak értékrendjével nem összhangban a prole­tárköltővé zsugorított József Attilát, ezért a magyar kommu­nista párt bezúzatta a párt kulturális folyóiratát. Főnököm utasított: Ujfalussy József már közlésre elfoga­dott, zenekultúránk értékeit védő indulatos vitaírását (Kul­túra és közművelődés) és Rényi Péter frissen született, a párt egyedül üdvözítő politikáját dicsérő hazug és hosszú szózu­­hatagot (Az egység dicsérete) kellett a letiltott oldalakra betör­delnem. Havilap volt a Kritika, minden hónap utolsó hetében jelent meg. A kéziratokat hat héttel (!) korábban kellett nyomdába küldeni. Ez volt az ellenőrzésre szánt, átfutásnak nevezett 353

Next