Szigethy Gábor: Hírlaplom 1919-1989. Hiteles források alapján elképzelt valság (Budapest, 2022)

IX. 1937. április-május

mindennapi szerelmem volt a könyv, az irodalom, az olvasás. Babits Mihály elvarázsolt: napi olvasmányom volt a Jónás könyve, esti imádságom a Jónás imája. József Attila lebilin­cselt, megtanított okosan elviselni árvaságomat, töretlen hittel szeretni hazámat, anyanyelvemet. Iskola mellé többet jártam, mint iskolába. Tizenkét év alatt több-kevesebb sikerrel nyolc tanintézet padjait koptat­tam. Amit tanítottak, hamar lekopott rólam. Amit tanultam - íróktól, költőktől, gondolkodó magyaroktól -, az ma is tulaj­donom: életemben, olykor álarcban, mindig polgár voltam, soha nem alattvaló. Én nem fogom be pörös számat - tanultam József Attilától. Budán kezdtem a középiskolát, Pesten sike­rült befejeznem. Szép Szó, 1937. április-május, Terror - szépszóval. A folyóirat szerkesztői: József Attila, Fejtő Ferenc, Ignotus határozott hangon perel Babits Mihálynak a Nyugat áprilisi számában megjelent, Tehetségvesztés­­ visszamenőleg című írásával. Égen járó üstökös szellemeim kulturáltan, de ellentmondást nem tűrve oktatják ki egymást. Labirintusban bolyongok, keresem a kijáratot. József Attila 1930-ban rendkívül durva hangú, támadó, rossz verset írt Babits Mihály ellen: Egy költőre. Aztán meg­bánta. Bocsánatot kért. Levélben: „Kérem, vegye barátságos cselekedetnek, hogy verseimmel fölkeresem.” (1932. októ­ber 6.) Kérelemmel: „Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit meg­bántottam, pénzt kell kérnem.” (A Baumgarten Irodalmi 77

Next