Szigethy Gábor: Napló, múltidőben - 1955. június - 1957. május (Budapest, 2017)
1957
1957 Vagy csak én éreztem akkor úgy: nincs feltámadás, a harangok örökre elnémultak? Szalad az idő. Fél évezrede minden délben szerteáradó harangszó emlékeztet mindenkit a nándorfehérvári diadalra. 1957. február 4-én elhallgatott bennem a déli harangszó. És vártam, évtizedekig vártam a pillanatot, amikor újra megkondul lelkemben a harang... Et resurrexit tertia die. Február 9. Bacsó János írása a Népakaratban: Vorosilov marsall vagy Stefánia főhercegasszony? Megoldandó feladat az elvtársak számára: mi történjen a régi-új, új-régi utcanevekkel? Merthogy október 23-án: „Az elszabadult indulatok, a felkorbácsolt néphangulat csakhamar a tettek mezejére lépett, előkerültek a létrák és a kalapácsok, majd rögtön utána a festékesvödrök, és a Sztálin útból csakhamar először Hősök útja, majd Magyar ifjúság útja lett, a Sztálin-hídból Árpád-híd, a Sztálin térből ismét Dózsa György út lett.” Sztálin elvtárs már (örökre!) nem elvtárs, tehát maradhatnak a régi utcanevek. De Bacsó János vagy nem tud írni, mert nincs tisztában a magyar szavak érzelem gazdag jelentésével, vagy meggondolatlanul, bután őszinte: a felkorbácsolt néphangulat - ez a kifejezés árulkodik az újságíró elvtársi 347