Szőnyi Zsuzsa: Római terasz. Emigráción innen és túl. Második, javított kiadás - Phoenix Könyvek (Budapest, 2021)
KOCSMANAPLÓ (1999-2006)
(Utószó helyett - Búcsú Mátis Líviától) Kedves Lívia, elsőbbségi galambpostával küldöm levelem, így biztosan elérkezik hozzád. Abban reménykedtem, hogy hazaérkezve Budára, rögtön találkozhatunk, de te közben elköltöztél más égi tájakra. Most már onnan - a vonuló felhők mögül figyelsz minket -, látod Lajost, amint gondozza a könyveidet, Hafit, ahogyan harminckettedik cigijét szívja szövegjavításra váró papírhegyek mögött, az elárvult Bencét és Terézt a kiadóban, és megnyugszik lelked, hogy mindenki igyekszik jól végezni a dolgát. Mert te mindannyiunknak tündöklő példát adtál arra, hogy az embernek miként kell vállalnia a felelősséget, és hogyan kell viselkednie az életben. Rómából finom kis magokat hoztam neked, tudom, szeretted a konyhakerti növényeket. Az Eurogarden kertészetben, ahol egykor Lajossal együtt különleges cserjéket kerestünk, most neked válogattam olasz és francia magokat: a salátát ízesebbé tevő csípős rucolát vagy népies nevén Rughetta Selvaticát, az 1743-ban alapított Vilmorin cégtől Ciboulette magocskákat, amit hazánkban egyszerűen csak snidlingnek hívnak, de a francia változat talán élvezetesebb. Ugyancsak Vilmorenék vállalják a felelősséget a Salvia Officinalis bársonyos leveleinek átható illatáért, míg a felelőtlen olaszok biztosra veszik, hogy a Basilico genovese, vagyis a génuai bazsalikom nélkül senki nem gondolhat a kikötőváros híres tésztájának ízesítésére. A szerény kis magok most tanácstalanul zörrennek meg a színes borítékokban: Líviához jöttünk, Líviának szerettünk volna örömöt okozni. De Hetyén majd megtalálják a nekik való földet, és a baráti társaságban majd akad valaki, aki rád gondolva, helyetted gondozza őket. Lívia, emlékszel a római barátokra? Az esküvőre, amikor az ezernyi katolikus templom között evangélikus parókiát kerestünk, és meg is találtuk, talán az egyetlent - a Via Sardegna sarkán? Ráadásul kiderült, hogy a lelkész Erdélyből települt át Rómába! Lajosról és rólad sugárzott a boldogság, ami ránk is átragadt, és emlékeimben úgy él az esküvőtök, mint a hatalmas városban megbújó magyarok baráti összeesküvése. Talán Berzsenyi szelleme is ott lengett körülöttetek, mint az ország-világra szóló májusi egyházashetyei ünnepségeken. Míg Lajos és az íróbarátok, meg a helyi nagyságok az egész utcát betöltő tömegtől körülvéve emlékeztek a nagy költőre, a háza előtt álló árnyas fa lombja alatt, addig Te szorgosan készülődtél a régi konyhában a vendégek fogadására. Szinte hihetetlen, mi mindent teremtettél elő, friss pogácsát, sós, édes sütiket és jégbe hűtött italokat, a borról persze Lajos gondoskodott. A társaság egy része a LUGAS-ban élvezte a tavaszi szellőt, de mindenkinek jutott hely, és a jókedvű beszélgetést a méhek békés zümmögése kísérte. Ezek az örökké élő emlékek körülfonnak Téged, és a szívünkben mindig élni fogsz. Utólag ezt a könyvet is neked dedikálom. 205