Szőnyi Zsuzsa: Római terasz. Emigráción innen és túl. Második, javított kiadás - Phoenix Könyvek (Budapest, 2021)
KOCSMANAPLÓ (1999-2006)
A nyolcvanöt éves Genovéva nővér! Kalocsáról a fürge nővérek eljöttek látogatóba Rómába, a Szent István Házba, ahol hosszú éveken át szolgáltak, ki igazgatóként (Genovéva), ki portásként (Mária nővér). Genovévát mindenki ismerte jó szivéről, mert képtelen volt visszautasítani a pénztelen magyar turistákat, még a padláson is elszállásolta őket. így persze a Ház nem gazdagodott meg, és a szigorú Bernadettet küldték ide, Genovéva meg Kalocsán művelheti kis kertjét. Olyan mintakertet ültetett, aminek mindenki csodájára jár. A növények és virágok minden fajtája egymás mellett, szűk kis helyen megterem. Bábel Balázs érsek úr pedig Genovévához folyamodik, ha gyönyörű cirkalmazott dokumentumot kell kiállítani, cifra betűkkel. A nővérekkel megbeszéltük, hogy fél ötre értük megyek a Salvator Mundi klinikára, ahol ők Benitát, a nyugalomba vonult magyar ápolónőt látogatják meg, majd elhozom őket hozzám, hogy az én kiskertemet is megcsodálják. Alighogy odaértem, máris lelkendezve jött le a kapuhoz Mária nővér: Benita látni akar engem is! A modern, gyönyörű amerikai klinika társalgójában már szaporán beszélgetett Genovéva és a tiszta fehérbe öltözött Benita, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk. A régi római ismerősöket sorra vettük, felelevenítettük az emlékeket, és megállapítottuk, hogy sokan már a mennyországból néznek le ránk - legalábbis reméljük, hogy nem alulról fölfelé tekingetnek. A szomorú témák ellenére annyit nevettünk, hogy végül későre járt, hozzám már nem jöhettek el. Sebaj, Benita boldog volt, hogy ilyen vidám délutánt töltöttünk együtt, és én is nagyszerűen éreztem magam. Hat órára a Szent István Házban kellett lenniük, de a szívélyes búcsúzkodással félóra is eltelt. Kocsin elvittem őket, ott meg nem engedtek haza, vacsorázzunk együtt! A szobájukba a kedves portásfiú és a szakácsnő egyre hozta a finom falatokat, házi kolbász, májpástétom, tonhal, paradicsom, csoki, barack - jókedvűen falatoztunk, nem akart vége szakadni a beszélgetésnek. Végül erélyesen felléptem, s nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól, azzal az ígérettel, hogy találkozunk majd Pesten, a Mária utcában vagy Kalocsán. A bemutatkozás túlságosan jól sikerült! A zuhogó eső ellenére szinte mindenki eljött, aki ötven éven át a római szombat estéket élvezhette. Ki tudja, hogyan terjedt el a Márai-est híre, Pesten a verebek is információkat csiripelnek a fákról, főleg ha ingyenes előadásokról van szó. Póczy Klári, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) egyik alapító tagja beszélt rá, hogy a pótolhatatlan római Triznya-kocsmákat próbáljam meg áttelepíteni a budai Várba. Ez igen jól hangzott, és a lelkes Messik Miklós (elnök) mindjárt kapott is az ajánlaton. így lettem én a Budavári Triznya Kör háziasszonya és felelős szervezője. Mindjárt be is szerveztem Szabó Ferit és Szörényi Lacit a következő két hónap előadásaira. Egyikük József Attiláról, a másikuk pedig Vörösmartyról mondja majd el az észrevételeit. Még Sümegről is feljött Szokoly Gyuri, de hallottam, hogy egyesek Esztergomból érkeztek a „Triznya” név hallatára. Gyuri nálam aludt, és szegény megint füvet nyírt 191