Szörényi László: „Újzélandot választottam ki új hazámul” - Tanulmányok, esszék, kritikák - Kortárs Tanulmány (Budapest, 2010)
I. Irányjelző csillagok - Ehess, ihass... József Attila Ars poeticájának értelmezéséhez
EHESS, IHASS... József Attila Ars poeticájának értelmezéséhez A disszonancia fogalmát József Attila Bartók-tanulmányvázlatából emelte ki jó szemmel Szőke György, abból a célból, hogy éppen magának József Attilának költészetét világítsa meg terminusszerű használatával. „Versei nem a motívumok egyszerű egymás mellé sorakoztatására épülnek: egymásnak ellentmondó, egymással ütköztetett képei első pillantásra kuszának tűnő szövevényéből bontakozik ki egymáshoz kapcsoltságuk, determináltságuk, a kaotikusán örvénylő, diszharmonikus elemekből, azokat harmóniává ötvöző szándék.”1 Úgy gondolom, hogy ez a fentebb meghatározott disszonancia jellemzi az Ars poetica című József Attila-vers híres, szállóigévé vált központi „tanítását” is (ha szabad egy, legalábbis címe szerint tanköltemény valamely kijelentését tanításnak értelmezni): Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!2 Az Ars poetica értelmezői közül legelőször talán Balogh László figyelt fel arra a lehetséges kétféle irányra, amely1 Szőke György, Az árnyékvilág árkai. Írások József Attiláról és Kosztolányi Dezsőről, Gondolat Kiadó, Bp., 2003. 64. 2 József Attila, Összes versei, 2., 1928-1937. Kritikai kiadás, közzéteszi Stoll Béla, Akadémiai Kiadó, Bp., 1984. 344. 79