Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Géczi János: A fű
szerelemért) — ezért baszás. A valóság megismerésének egyik nagyon ismert módjáról lenne szó, amelyet sokszor az ösztön megnevezésbe szokás sorolni s némileg degradálni. Leginkább azért, mert nem a külvilágra, hanem a baszó énre vonatkozik benne minden mozdulat. Renoir, miközben baszik, megteremt egy valóságot. Eme hivatkozott mondatban csupán az ige az általános jelentésű. És nem fontos a többi. Mi az, hogy én? Mi az, hogy ecset? Relatív és homályos kontúrú fogalmak, csupán annyi derül ki, hogy valami személyiségről és a személyiséghez kapcsolt tárgyról beszélnénk, amelyek cserélhetők, tágíthatok és eliminiálhatók. Bezzeg a baszás nem. Az kapcsolatlehetőséget vagy éppen kapcsolatot jelent, a megismerés szándékát, s nem mellékesen az anyag megművelését és átsajátítását. Mit jelent ez a mondat? Azt is, de legutolsósorban, hogy a reumától megnyomorodott mesternek hatvanévesen is élénk szexuális élete volt. Könnyű bizonyítani: akkor született harmadik fia. Azt is: szerette a nőket; csakis termetes asszonyságok, nagy mellű és széles csípejű, testiségükkel elfoglalt, testiségükbe zárt nők vették körül, akik sorra azzal lepték meg a vendégeket, hogy először mint modell, majd mint személyzet jelentek meg a Les Colletes-i villában — s mindkét szerepüket magabiztosan látták el. De fúrjunk a jelentéstartomány mélyebb rétegeibe. A Renoir-aktok két helyen készültek: a természetben, s ezeken csöpp keresettség, póz, beál-143