Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Jókai Anna: Töredék
rül. Törlesztek azért, mert fiatal anyának bizony nem voltam tökéletes. Az ötvenéves Jókai Anna nem az többé, aki negyvenéves korában volt. Vágyait és sorsát az Isten kötényébe tette. 1982-től megint új szakasz az írói pályán. A táguló Én Mindent, ami engem ért — s amit bizonyára megérdemeltem —, mások javára kell fordítanom. Az írás nem eszköz — de a legmagasabb rendű eszközként is használható. Ki kell törnöm önmagam bűvöletéből. Egy jottányit sem szabad engednem abból a meggyőződésből, hogy — az esztétika törvényei szerint ugyan — az irodalom hír-adás-, az érvényes lét lehetőségének hívása, a látszatéletek ébresztése. Ha nem fogadják be, hát nem. Ha soha, semmi értő visszajelzés nem érkezik a jövőben: akkor is. Ha lemosolyognak a többiek: mégis. Mi az én buta gyötrődésem — amibe végül is szerencsés sorsom ágyazódott — mások temérdek kínjához, elvetélt sorsához képest? A katasztrófába hanyatló világ állapotához képest? Megtalált a kegyelem. A Te akaratod legyen meg bennem. Az öregség küszöbén A látvány és a tények „Harmonikus, derűt sugárzó egyéniség” — ezt írják. Egy kissé meghízom. 1983-ban újra férjhez megyek. S. a lánykoromból, a „kalandos” 199