Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Kertész Ákos: Éltem - és ebbe más is belehalt már
az önéletembe: arról szól, hogy még mazochista is vagyok), szóval akkor én külön személyes kihallgatást kértem az éppen kurrens filmfőigazgatótól (a nevét, isten bizony, elfelejtettem már), hogy ha a regényben a Hatalom, azaz a kritikusok, vagyis az APÓ, végeredményben pedig maga Aczél elvtárs sem talált kivetnivalót, akkor mi a bajuk a filmmel nekik, erre azt felelte az illetékes, hogy én a regényben alaposan körüljártam a figurát, bebizonyítottam, hogy ez a Makra egy deviáns agyalágyult, szóval teljesen egyedi eset, a film azonban a főhőst nem járta eléggé körül, ettől a film azt sugallja az egyszerű nézőnek, hogy itt nem a bolond Makra, hanem maga Az Egész Magyar Munkásosztály lesz öngyilkos; hát ezért jó valamit többször is körüljárni. No, hát járjuk. Akkoriban, amikor a Nagy Karmester kicsiny hazánkban vendégdirigált, és a föllépés előtt próbált a Zenekarral, egyszerre lekopogta a próbát, és haragosan rámeredve az első hegedűsre, azt kérdezte: mi van!? Miért, kérdezte ijedten az első hegedűs, hamis voltam, vagy tempótlan... vagy...? Nem tudom, uram, mondta a Nagy Karmester, de ennek nem így kell szólnia! Namost, ez többször megismétlődött. Amikor már negyedszer kopogta le a próbát a Nagy Karmester, azt kérdezte az első hegedűstől: tisztázzuk, uram, nem tetszik a szólama? Hogyne tetszene, gyönyörű! A mű nem tetszik? Ó, dehogynem, csodálatos! 204