Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Kertész Ákos: Éltem - és ebbe más is belehalt már
valamikor egészen magas, tudományos szinten esztétikával is, fölfedeztem már a hatvanas évek közepén a hermeneutikát, és nem azért adtam föl, mert dolgozatom nem kapott publicitást (az ostoba kiadók nem bírták eldönteni, hogy melyik előre gyártott skatulyájukba gyömöszöljenek), hanem első- és végső sorban B. Nagy Laci barátom miatt, aki a munkámat még csak elolvasni sem volt hajlandó, mondván: „ne akarj te okos lenni, okosnak itt vagyok én, te írjál jó regényeket!”; először persze sértve éreztem magam, mint tette volna helyemben bárki más, később megbékéltem, s ennek köszönheti most ez a doktorokkal terhes (hogy ne mondjam: terhelt) ország, hogy egy doktorral kevesebbje van, és ezért merem állítani, hogy József Attila Curriculum vitaejt, bár minden József Attila Összesben, vagy az elején, vagy a végén megtalálható, nem műalkotás, csak a szerkesztői lustaság jele, mert egyszerűbb belerakni a kötetbe a nyomorult költő megszokott nyomorúságos pillanatai egyikében kelt folyamodványát, mint a költő rövid életrajzát megírni (tudom, mert ez történt velem is; egyszer tudniillik valahol azt a bölcsességet találtam mondani — vagy leírni, fene emlékszik már —, hogy az író életrajza a műveiben van, és ez az aranyköpés azóta minden könyvem fülszövegében és minden rólam szóló riportban hűségesen elkísér, pedig esküszöm, hogy csak részben mondtam lustaságból vagy szeméremből — mit vájkálnak a múltamban; majd én elszámolok a hülyeségeimmel, bízzák ezt rám! —, részben viszont valóban így gondolom). 207