Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)

Kertész Ákos: Éltem - és ebbe más is belehalt már

mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam — messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Ez lenne pedig maga a műalkotás. Az író (egyéb művész) élete tényleg a művei­ben van. A többi mellékes, érdektelen. Ady szi­­filiszes volt, de nem azért szeretjük. Hogy én mi mindent hallottam József Attiláról! Min­denekelőtt, ugye, elmebeteg volt, skizofrén, az­tán kellemetlen, kötekedő fráter volt, agresszí­ven vitatkozott, rossz volt a szájszaga... a többit el se mondom. Senkinek semmi köze hozzá, még nekem se, hallani sem akarom, a Szabad ötleteket kezembe se vettem, megjelentetését skandalumnak tartom. Mindent, mi nem ennivaló, megrágtam és kiköptem. Magamtól tudom, mi a jó s hogy egyremegy, szappangolyó, vagy égbolt van fölöttem. Ehhez van közöm, ez nekem szól, meg mind­ahhoz, ami benne van abban a könyvben: József Attila összes versei. Én tudom, hogy annak micsoda ára volt. Egy teljes és elrontott élet. Egy kibírhatatlan szenvedésekkel teli sors. „Én, akit föltaszít a ló, / s a porból éppen, hogy kilát­szom, / nem ember szívébe való / nagy kínok késeivel játszom. // Gyúlékony vagyok, s mint a nap, / oly lángot lobbantottam — vedd el! / Ordíts reám, hogy nem szabad! / Csapj a ke-210

Next