Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)

Kertész Ákos: Éltem - és ebbe más is belehalt már

zemre mennyköveddel.” Ez az enyém és a tied. A miénk. És a. világé (is lehetne, ha születne egyszer olyan zseni, aki valamelyik világnyelv­re lefordítaná). A többihez nincs közöm. „Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.” Hm... Gyönge. Gyöngécske. Ez nem József Attila. „Villogó szívű, győzni bíró / vagyok, kinek kell legyen kedve / igazat tenni, pártot állni, / ím, e szigorú emlékekre.” így azért mindjárt más. Vagy így: „hanyag társadalmunkra szaba­tos szavam van.” „Becsületesnek tartom magam” — azt mondja. De ezt akárki mondhatja. Nagy XXIII. János közrendőr is Budakalászról. Ez nem mél­tó Hozzá. Meg nem az én dolgom. De az, hogy: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis! Ez igen, ez műalkotás, ez közügy. Meg az, hogy: Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. És mindkét idézet ugyanarról szól. „Becsüle­tesnek tartom magam.” De milyen másképp! És most hadd mondjak el még gyorsan valamit. Loptam, de lopni szabad, csak letagadni nem. Shakespeare is lopott. Én ezt Popper Pétertől loptam. 211

Next