Tóbiás Áron: Megmentett hangszalagok. A megálmodott Magyarország. Beszélgetések, emlékezések - Kortárs beszélgetés (Budapest, 2015)

REMÉNYKEDŐK - A 20. században születtek... - A Szép Szó - Fejtő Ferenc

szkeptikus esztétikai beállítottságú. (Fejtő tavasszal jutott hozzá a Teg­nap önéletrajzi műhöz, Kolozsvári Grandpierre Emil könyvének második kiadásához, melyben a pécsi esztendőkről is esik szó.) Ebben a Batsányi­­társaság tulipánosra retusált csoportosulás. De kritikus könyv mégis, a bús magyar vitatkozást akkor is, most is nevetségesnek tartotta.- Akkor találkoztam először szociális problémákkal - folytatta -, kiszálltunk a pécsi bányászkolóniákra, a mecseki szénbányászok közé. Bele is szerettem egy bányászlányba... Akkoriban valósággal gettóban él­tem, de a másik értelemben. Kereszténnyé váltam, annak is neofita válto­zata szerint. Viszont felháborított a munkásokkal való bánásmód, de az is, hogy a papok, szerzetesek miként vélekedtek a társadalom súlyos problé­máiról. Varga Daniján szerzetes irodalomprofesszornál is teljes értetlen­séget tapasztaltam. Még inkább Szabó Dezső felé fordult: forradalmi prédikációi, a magyar népért való aggodalmai miatt. A marxizmussal történt megismerkedése a Bartha Miklós Társaságban történt. Ebben különféle csoportosulások gyülekeztek. így ortodox-kommunista volt Lakatos Péter Pál. Trockista Fábián Dániel, ki ez időben hívta fel a figyelmét a fiatalságnak Trockijra. Sőt nemegyszer Marxszal is felcserélte. A valódi kommunisták álláspont­ját Danczinger Agárdi Ferenc és Horner Miklós képviselték. Ok ugyan Tamás Aladár értelmezésében nem voltak százszázalékos kommunisták...- Jól informáltak voltunk, jól láttuk a politikai helyzetet. Voltak ugyan Szabó Dezső-féle nacionalisták, de kimondottan jobboldaliak, náci értelem­ben nem voltak közöttünk... József Attila is eljárt oda. Úgy ismerkedett meg József Attilával, hogy Lakatos Péter Pál járt fel hozzá. S egy összejöv­etel után, amikor a költészetről vitatkoztak, így szólt hozzá: - Ha vers kell, mit szólsz ehhez? S elszavalta fejből József Attila néhány versét.- Megragadott, újak voltak a versek... - szól kissé elfúlt hangon Fejtő, s láthatóan megrendíti most is a visszaemlékezés. Lakatos így folytatta az­után: elviszlek hozzá! Emlékszem, a Nyugatinál találkoztunk valahol, onnan nem messzire mentünk. Judit éppen a padlót súrolta. Elbűvölően fogadott bennünket, megkínált almával és borral.- A Székely Bertalan utcában volt? - kérdeztem -, a hátsó udvari la­kásban? Anyósomék egy ideig abban a házban laktak.- ’29—30 körül volt ez... - tűnődik -, akkor már marxista volt József Attila, s a kommunista periódusát élte. Benn volt a pártban, röpiratokat osztogatott. Nagyban tanulmányozta Marxot, Hegelt is. Szintézist próbált, 257

Next