Zelei Miklós: A kettézárt falu. Dokumentumregény (Budapest, 2017)
Szelmenci álmoskönyv, 2005-2006
» Szeptember 2.09.01 Gazsó Dani a Rétköz IC-vel ma reggel 7-kor elindult Kisszelmencre, Csapra ér 1247-kor. Az este ennek kapcsán beszéltem Mitro Öcsivel, mondta, hogy Dani több családnál fog lakni, egy-egy családnál két-három napig, s megy tovább. És hogy az építési lelkesedés lelassult. A római katolikus templomig elkészült az út, de a határig nem jutott tovább. Beírtam az előbb a kronológiába - forrás: a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás sajtószolgálata; uzhgorod.net.ua. -, hogy Viktor Baloha, a kárpátaljai megyei állami közigazgatás elnöke Ungváron Berényi Józseffel, a szlovák külügyminisztérium államtitkárával tárgyalt. Viktor Baloha arról tájékoztatta Berényi Józsefet, hogy a határnyitás szeptember végén, legkésőbb október elején megtörténhet. Olekszander Halaj, az ungvári járási vámparancsnokság elnöke, akit Tóth Istvánnak a Heti Válaszban augusztus 11-én megjelent riportjából már ismerünk, elmondta, hogy az állami vámszolgálat 632 000 hrivnyát utalt ki a kisszelmenci határátkelő létesítésével összefüggő munkálatokra, amiből addig 400 000 hrivnyát költöttek el. A közlemény két baljós mondattal fejeződik be: kezdetben a gyalogosokat és a biciklistákat szolgálják ki, néhány év múlva azonban személyautók átkelésére is lehetőség lesz. Vagyis ez ellen állandó feszülésben kell lenni. » 16.52 Fél kettő után pár perccel Brenzovics Lacitól jött az sms, hogy Dani megérkezett, és átvitték Kisszelmencre. Ez külön szervezés volt, mert nincs, vagy nem nagyon van közlekedés a csapi vasútállomás és a kis falvak között; autóstoppal jár a nép. Ez nem annyira veszélyes, mint nálunk vagy másfelé, mert ismerik egymást a közeli falvakban vagy pláne a saját falujukban az emberek, és legtöbbször ismerőshöz szállnak be. A mai pozsonyi Új Szó örömmel újságolja, hogy meglelték az ukránok az elkallódott jegyzéket: „Berényi József, a külügyminisztérium politikai államtitkára a napokban Ungváron tájékozódott az ügyben, és meglepő hírrel tért haza. A várva várt diplomáciai jegyzék augusztus 25-ei dátummal elkészült ugyan, de valószínűlegelkeveredett, vagy egyszerűen elfelejtették elküldeni Pozsonyba. [...] Berényi József Laurent Stokvis holland nagykövet kíséretében a héten Nagyszelmencen is járt. Lapunknak elmondta, szlovák részről minden feltétel adott ahhoz, hogy megkezdődjön az átkelő építése, a vám- és pénzügyőrség erre a célra 3,5 millió koronát különített el. A helyiek jelezték az államtitkárnak, továbbra is ellenzik, hogy az autóforgalom előtt is megnyissák az átkelőt, erre egyébként sincsenek meg a feltételek. Valószínűleg arról kezdődnek tárgyalások, hogy a néhány kilométerre található Ágcsernyő és Solomonovo között épüljön nagyobb határállomás a személy- és teherforgalom számára." Magyar újságban Solomonovót Tiszasalamonnak kellene írni. » Szeptember 4. llos Gazsó Danitól jött az éjjel sms: az új út miatt délben nem járnak haza a jószágok, dél helyett reggel fejnek. Ahogy terveztem, úgy nem lettem készen a kötettel, amely a Szelmenci álmoskönyvet is tartalmazza, hiszen arra játszottam, hogy belekerüljön a határnyitás történetének befejezése, és pont. Legyen teljes a történet, egy teljes könyvben. Arra azonban nem számítottam, hogy ez a teljesítmény is tökéletesen érdektelen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának - lásd: Kisszelmenc-Nagyszelmenc magyar lakta örökségfalunk! -, és egyformásítva szedi vissza a pénzeket, hogy legyen pár forint az évvégére az államkasszában. Eddig is tudtam és értettem, hogy József Attila miért lett öngyilkos, ha öngyilkos lett. Most már egy kicsit mélyebben értem és tudom. Tapasztalataimat gyarapítani akarom, ezért az alábbi levelet írtam Bozóki Andrásnak, akit valamikor 1990 táján, amikor 269