Balogh Dezső - Gállfy Mózes - J. Nagy Mária: A mai magyar nyelv kézikönyve (Bukarest, 1971)
Gálffy Mózes: Alaktan
kér, ember, Marosvásárhely, Duna, József Attila. Az álom, erőszak, béke, kor vagy a jóság, szeretet, egészség, utazás, realizmus, művészet elvont főnevek, mert tulajdonságot, állapotot, cselekvést neveznek meg. Tehát a dolog maga elvont, amelyet jelölnek. Az érzéki főnevek Az érzéki főnevek egy része több azonos élőlény, tárgy, illetőleg önállóan létezőnek tekintett elgondolt dolog (tündér, manó, boszorkány) közös neve. Ezt igazolják az idézetben kiemelt szavak. Ezek éppen ezért köznevek. Más részük meg egyetlen élőlény vagy dolog külön neve, amely a kérdéses fogalmakat minden mástól megkülönbözteti (Marosvásárhely, Duna, József Attila, Előre, Állami Magyar Színház). Ezek tulajdonnevek. Mind a köz-, mind a tulajdonnevek föloszthatok alcsoportokra. A köznév fajai A köznevek között különböző alfajokat különíthetünk el. „... a szén, vas és olaj, I a való anyag teremtett minket I e szörnyű társadalom I öntőformáiba löttyintve I forrón és szilajon, I hogy helyt álljunk az emberiségért I az örök talajon. II Papok, katonák, polgárok után I így lettünk végre mi hű I meghallói a törvényeknek“ (József Attila: A város peremén). Az öntőforma, talaj, törvény, pap, katona, polgár, egyedi név, mert egyes élőlények és élettelen tárgyak közös neve. A társadalom, emberiség egyedekből álló olyan k öz ö s s é g, csoport neve, amelynek egyedeit külön névvel nevezzük meg. Ide sorolható példák még: nyáj, ménes, csillagzat, erdő, hegység. A nyáj összetevői a juhok, bárányok, kosok; a ménes lovak, csikók összessége és így tovább. Ez a fajta főnév a gyűjtőnév. 151