Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
A teljes József Attila
Pontosan már nem tudom: mintha kétely rágódott volna Attilában, mintha valami vita-előzménye is lett volna ennek a tabáni borozásnak 1929 őszén. Talán-talán Fábián Dani nem tudta egészen meggyőzni a Párizsból visszatért, szertelen végletek közt tusakodó fiatal költőt arról, hogy éppen itt, a felfejlődő népi fronton a helye. S nekem kellett a csehszlovákiai magyar ifjúság; mozgalmi életének bizonyítékaival jönnöm, hogy a falukutatók felé billentsem a mérleget. Valahogy így volt. Fábián arra kért, mondjak el mindent: mi hogyan csináljuk? Hogyan vándorlunk és gyűjtünk anyagot faluról falura, miképpen dolgozzuk fel benyomásainkat szakszemináriumokban, s a cseh és szlovák ifjúsággal mennyire haladt előre a barátkozásunk? A nemzeti súrlódásokat hogyan próbáljuk kivédeni és elsimítani Kossuth és Jászi ölelő elgondolásaival? Mondjam el: milyen erőt szereztünk a szovjet-orientációból, miért döntöttünk a sarlós-mozgalomban éppen a tervgazdálkodás és a kolhozok, a felszabadult iskola és Pudovkin filmkultúrája mellett? Mint zavaros tavaszi áradat, úgy hömpölyögtek egymásba, torlódtak és örvénylettek ellentétes dolgok a felfogásunkban, hiányzott még az eligazító tudományosság. Mégis: sodrában, csapó erejében haladás volt ez, egészséges szembeszállás a magát kereszténynek és nemzetinek álcázó tőkés-földesúri restaurációval, darutollas szoldateszkával, dzsentri-hazafisággal, a szomszéd népek ellen készülődő háborús revansizmussal. Méghozzá nem egy Nyugatnak ájult talajtalan kispolgári sznobizmus, pesti kis-szalonok zagyva kozmopolitasága, liberálisok falu-utálkozása, européer fölényeskedése szellemében, hanem adys kuruc-reminiszcenciák, Dózsaidézések nyirkos szelével, csírázó bódulatával. Hát ezt kellett igazolni a költő előtt, aki válaszúton állt, húztákvonták minden oldalról. Jó adag keserűséggel mentem a találkozóra. Ez azután volt egy nappal, hogy a ,,bajtársak" fenyegetésére félbemaradt Ifjúsági Parlament diák-vezérkarával vitáztam a Múzeum-kávéház különszobájában. Itt voltak együtt azok, akik ellenszegültek a hivatalosságnak, s a vita még köztük is szelektált: a mi kisebbségi felismerő — Mesterek és kortársak 225