Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
Kántor Lajos: Balogh Edgár az irodalomról - vagy a közügyre váltható írásbeliség
irodalom egy adott fejlődési szakaszára jellemző, nem is csupán a magyar irodalom hagyományos ,.betegsége". A rokon sors Közép-Kelet-Európa tájain az itt élő népek irodalmának rokon vonásaiban is megfigyelhető, többek közt az író társadalmi felelősségének hangsúlyozott és többnyire közvetlen kifejezésében. Persze, a fokozatok között nagyok az eltérések. Balogh Edgár igazán nem úgy indult, hogy író, irodalomkritikus vagy irodalomtörténész legyen belőle. Sőt Fábry Zoltán még az 1958-as Egyenes beszéd ismertetésében is így ír róla: „Balogh Edgár és a Sarló egyet jelent: a szociográfiát. De ez a szociográfia eredendően és kihatóan adatfelvételnél és adatközlésnél többet adott és hozott: a szocialista öneszmélés kezdetét, folyamatát és folytonosságát." Aligha véletlen, hogy Fábry még mindig a fiatal Balogh Edgárra emlékezik, s hogy a legendás hírű csehszlovákiai sarlósok huszonéves vezérét évtizedek múltán sem tudja elválasztani az ottani haladó, baloldali értelmiségi mozgalmaktól, a népéletet és a népszolgálatot felfedező falukutatástól, amely Móricz Zsigmond és József Attila eszmei-írói fejlődésében is szerepet játszott, s nyilvánvalóan erősítette a szomszédos országok fiatal magyar értelmiségének hasonló törekvéseit. A Sarló körüli harcokat felidéző Hét próbáról, e „hét próba" hőséről írva, lényegében Veres Péter is ugyanilyen következtetésre jut: „Mint ő maga mondja: nem művész, nem tudós, nem államférfi, még csak nem is olyan publicista, aki megelégszik az írással, esetleg fulmináns vezércikkeket ír, hanem — de ezt már én mondanám: »mozgalmi ember«.“ Nos, ez a mozgalmi ember már Pozsonyban és Budapesten, majd szülőföldjére visszatérve, Erdélyben — Brassóban, de főképp Kolozsvárt — szükségszerűen jut el a szociográfiától és napi publicisztikától az irodalomhoz. A magyar progresszió történetében az írók szerepe, tudjuk, mennyire meghatározó — a XX. század első évtizedei sem jelentettek kivételt —, aki tehát erre tette fel életét, annak elöbb-utóbb nemcsak Kazinczyval, Bacsányival, Vörösmartyval, Petőfivel, Adyval kellett szembenéznie, hanem meg kellett keresnie utódaikat is. Balogh Edgár pedig József Attila vívódásainak tanúja, 6