Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
A politikus Ady
együtt elég alkalmam volt akár kontra-Ady, akár pro- Ady ellenfelekkel ütközve megszerezni egy új közügyi helytállás, az Ady-modellra újrakeletkezett — nem Adyért, hanem Adyból elindult — sorsvállalás bonyolult dialektikáját. A mi nevünkben hördült fel József Attila, írván: —■ Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békítik a simák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait? No de mára, mondhatná (és suttogja is) nem egy Adyberekesztő, ez az emlékezet is elzengett, hiszen — most már mindkét költő harcát lezárólag — megváltozott köröttünk a társadalom, nincs ki ellen az osztályharc versátkait szórnunk, eltűntek az úri ezerholdak, s oktalan volna bezúznunk a régi, termelőszövetkezeti székházakká vált kastélyok ablakait. Tankönyvbe szorult Ady, mintha Berzsenyit mondanók, iskolai feladat József Attila is a maga buzdulásaival, akárosak Csokonai. Nevetségesek, akik nyelvi szépségek, hangulati-gondolati kapcsolások ódon kincsén kívül ki akarnának még valamit sajtolni ebből a lezárt esztétikumból és dokumentumból ... Pedig az emberi problémák a szocializmus magasabb szintjén is visszatérnek, más-más súlyponttal, de újra jelentkeznek, s aki ma sablonon és dogmán, elmerevedéseken túljutva, teljes emberség izgalmával hajt tovább, szívesen és nem is véletlenül nyúl vissza az egészséges megálmodások század eleji gyökérzetéig. Van ma is Ady-hivés és Ady-harc, Ady-idézés és Ady-vállalás, és mindez a maga konkrét tér- és időbeliségével megint csak visszautasít minden Ady-tagadást, Ady-szelídítést és Ady-elraktározást. József Attila mondja Adyról: „Verse törvény..." Ismételjem — szemben a tájékozatlanokkal és taplószívűekkel? Megismétlem. Az Ady-folytatás mindmáig magának a forradalmi lelkületnek, a több-emberségnek a motivációja, s ugyanekkor a forradalmi továbbjutás felelőtlen eltékozlásának, elferdülésének, félretúlzásá-163