Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
A teljes József Attila
A TELJES JÓZSEF ATTILA 1 Harminchárom évnyi távolból már nem befolyásolnak a részletek, de annál élesebben villannák elő a téma nagy karolásai. Egyetlen éjszakára találkoztunk. Nincs meg már az a tabáni kocsma sem, pedig annyi pontosan megmaradt bennem, hogy balra tőlem ült József Attila, oldalt a közös barát, Fábián Dani. Miről volt szó? A szavak eltűntek, egy hang nem sok, annyit sem adhatok most vissza. De az egész, a kérdések vihargomolyagja, még ma is nyomaszt és feszít. Van egy kevésbé megvilágított része a költő életének és hajtóenergiáinak: időleges (de úgy érzem: maradandó hatású) barátkozása a legelső népi indulással, a Bartha Miklós Társaság agrárszocialistáival az 1920-as évek végén. Amikor Pozsonyból Nansen-útlevelemmel (rendezetlen volt az állampolgárságom) Pestre rohantam, hogy valamelyes erkölcsi segítséget adjak Fábián Dániáknak hatszáz fokossal felfegyverzett turulista fenyegetésével szemben, ez a fiatal értelmiségi és diákcsoport Bartha Miklósnak, a régi függetlenségi demagógnak az örökölt neve alatt, bár tőle már eltérő törekvésekkel, egyedül állt szembe a tányérsapkás „bajtársak" ellenforradalmi terrorjával, s ha nem is ismerte még az utat a munkásság és ideológiája, az új társadalmi fejlődés való biztosítékai felé, annál forróbb őszinteséggel vállalta a földtelen, nyúzott, sötétben marasztott parasztmilliókat, ellentétben a Horthy-világ neobarokk úri pompájával. Ennek a tábornak a személyes összetűzésekben, zajos vitákban, mozgalmi hullámokban nap mint nap megnyilvánuló harca vonzotta magához akkor József Attilát, s a közös barát — fiatal orvos — ezért hívott egy este, hogy kettőnket összehozzon. 224