Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)

A teljes József Attila

A TELJES JÓZSEF ATTILA 1 Harminchárom évnyi távolból már nem befolyásol­nak a részletek, de annál élesebben villannák elő a té­ma nagy karolásai. Egyetlen éjszakára találkoztunk. Nincs meg már az a tabáni kocsma sem, pedig annyi pontosan megmaradt bennem, hogy balra tőlem ült Jó­zsef Attila, oldalt a közös barát, Fábián Dani. Miről volt szó? A szavak eltűntek, egy hang nem sok, annyit sem adhatok most vissza. De az egész, a kérdések vi­­hargomolyagja, még ma is nyomaszt és feszít. Van egy kevésbé megvilágított része a költő életé­nek és hajtóenergiáinak: időleges (de úgy érzem: ma­radandó hatású) barátkozása a legelső népi indulással, a Bartha Miklós Társaság agrárszocialistáival az 1920-as évek végén. Amikor Pozsonyból Nansen-útlevelemmel (rendezetlen volt az állampolgárságom) Pestre rohan­tam, hogy valamelyes erkölcsi segítséget adjak Fábián Dániáknak hatszáz fokossal felfegyverzett turulista fenyegetésével szemben, ez a fiatal értelmiségi és diák­csoport Bartha Miklósnak, a régi függetlenségi dema­gógnak az örökölt neve alatt, bár tőle már eltérő tö­rekvésekkel, egyedül állt szembe a tányérsapkás „baj­­társak" ellenforradalmi terrorjával, s ha nem is ismerte még az utat a munkásság és ideológiája, az új társadal­mi fejlődés való biztosítékai felé, annál forróbb őszin­teséggel vállalta a földtelen, nyúzott, sötétben marasz­­tott parasztmilliókat, ellentétben a Horthy-világ neoba­rokk úri pompájával. Ennek a tábornak a személyes összetűzésekben, zajos vitákban, mozgalmi hullámok­ban nap mint nap megnyilvánuló harca vonzotta magá­hoz akkor József Attilát, s a közös barát — fiatal or­vos — ezért hívott egy este, hogy kettőnket össze­hozzon. 224

Next