Balogh Edgár: Mesterek és kortársak. Tanulmányok, jegyzetek, emlékezések - Romániai magyar írók (Bukarest, 1974)
A teljes József Attila
Attila emlékeztet magamra", s nem is téved senki, aki a magyar föld és nép két nagy látója közt párhuzamot von, de a megfigyelés nemcsak az idősebb író-társra igaz, hanem mindnyájunkra is, akik a költő verseiben tulajdonképpen saját tudatunk világos kifejezéséhez, a magunk valóságához érünk. A mindennaposság azonban senkit sem avat még egyetemessé. József Attila érzékeny felfogóképességének módjában volt sokfelöl tapasztalnia a közönségest: ferencvárosi srác, de árvaságában falura kerül, parasztsorban, subások és állataik közt eszmélkedik és vágyakozik elfelé, úri gyámja másik világot nyit számára, közben hajósinas és két hétig kispap is, felváltva diák egy kisvárosban vagy napszámos a tanyán, Szegeden magyart, franciát, filozófiát tanul, míg ki nem csapják, egy verséért meghurcolja a törvény is, aztán újságárus és egyetemi hallgató Bécsben, elsodródik Párizsba éhezni és ott Marinettivel, a futuristával vitatkozik, megpróbál franciául is írni, anarchista lesz és tüntet. Változatos kis-élet, csurom szegénység más és más formában, megaláztatásokkal és ifjúi reményekkel. Széles élményskála ez, de a felemelkedés igazi hajtóereje mindig és mindenek közt a művészi szép áhítozása, a költészet befogadó és alkotó ihlete. Vonzza Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső lírája, s Szegeden 1922-ben, tizenhét éves korában kiadott első verskötetét így kezdi: ,,Ó, zordon Szépség, trónusodhoz jöttem ..." A költői igény táplálódik be egy kanyargó élet sokféleségével, anélkül, hogy József Attila valaha is engedne művességéböl: ugyancsak elsajátítja és gondosan mérlegeli a prozódiát, századok titkába nyúl, népdalt elemez és a Kalevalából, manysi medveénekekből éppen úgy tanul, mint ahogyan szívesen tekint be kutatólag Nyugat régi és új irodalmaiba is. A sokféle kereszteződés, események és gondolatok egymásba cikázása, a mindenütt és minden fokon szerzett társadalmi és szakmai jártasság érleli ki sajátos egyéniségét, a teljeset, a mindenségbelit. Sokáig nem volt tanácsos emlegetnem a népi József Attilát, pedig hát ez az én tanúságom a költő egyetemessége mellett, 1929-ben az ifjúsági mozgalom hozott össze bennünket. A költő már túl volt Párizson s a fia-229