Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról (Bukarest, 1972)
Emil Giurgiuca
EMIL GIURGIUCA Félig még diákfejjel, mindenképpen diákos lelkesedéssel írtam Emil Giurgiuca első magyar fordításkötetéről. Olvasható a Népi Egység 1947. december 1-i számában, Üjabb mérföldkő címmel. Bizonyára meg voltam elégedve az írással, ha elküldtem az újságnak; most szorongva nyújtom át a pedánsan pontos Emil Giurgiucának, vajon mit szól a túlzó jelzőkhöz, a fiatalos nagyképűséghez, amellyel Petőfi- meg Vörösmarty- és József Attila-fordításait értékeltem. Lám, Jószef Attila egyik versének román tolmácsolását be is másoltam a cikkembe, s biztattam az olvasót, hogy hasonlítsa össze az eredetivel. Én is összevetettem gondolatban, és éppen a román szövegből kiáradó József Attila-i hangulat kapott meg. A kölcsönös megismerés, a kölcsönös megbecsülés „mérföldkövét“ ünnepeltem a kötetben. Emil Giurgiuca nem ütközik meg a hajdani fiatalember írásán, amelyet most lát először. Megért. Öt is ilyen belső varázslat tartja hatalmában, ha a magyar költők világa megérinti és arra indítja, hogy anyanyelvén tolmácsolja ezt a világot. Minden újabb fordításához fiatalos lázzal fog hozzá, ezért érezni rajtuk a frisseséget. Négy és fél évtizede ír költeményeket és fordítja a magyar költőket. — Fordításkötete, az 1947-es Culegere din lirica maghiară (Válogatás a magyar lírából) a magyar irodalom kiváló ismerőjét mutatja. Mostani beszélgetésünkből kitetszik, hogy szívesen és jól beszéli a magyar nyelvet. Az asztalon előttünk olyan hajdani magyar verseskötetek és antológiák, amelyek arról tanúskodnak, hogy ön régóta búvárlója és hűséges fordítója a magyar irodalomnak. Magától értetődő, hogy mindenekelőtt ezekről az élményekről szeretném megkérdezni, első találkozásairól a magyarokkal és a magyar irodalommal. 185