Fényi István: Requiem provinciális (Kolozsvár, 2019)
KÖTETBEN MEG NEM JELENT VERSEK - József Attila
Évszázadok óta itt hull az emberekre a szent permetezés és az Evangélium menedékünk ez a hajlék amikor a zaklatott világban minden fény kihuny. Az isteni lakhelyeknek a gonosz támadása csak pehely újra meg újra jönnek tisztító esők s égi erőt ad az ostya s a kehely kerékbe törhet bűnöd s a világ s úgy érzed nincs más csak a vész nincs más csak a földi megkínzatás ide térít a jézusi ölelés. Ne hagyjuk hát a templomot te sem s a szent ház sem magányosodhat el az árvák s zavarba jutottak Istene kétségeidre itt mindig felel. József Attila Senkinek se hagytam időt, magamnak se, a vonatnak se, a mentőknek se, egy másodpercnyi végtelenség, hogy színre kerültem, s elő kell készülnöm az üdvözülésre. Már itt majdnem az Isten színe előtt dünnyögöm, agyalágyult, aki azt hiszi, hogy megfér itt békésen egymás mellett az ember és a meghurcoltatás, mind a kettő megmarad mégis, míg világ a világ, a szabad égi vihar több emberre vicsorog. KÖTETBEN MEG NEM JELENT VERSEK