Filep Tamás Gusztáv: „Azt hittem egykor, hogy csapatmunkában veszek részt”. Beszélgetések kisebbségkutatókkal (Kolozsvár, 2019)
Kiss Tamás
298 - A román társadalomtudományban, legalábbis ’8g előtt, ez a te idézett könyvedből is kiderül, ott van az az irányzat vagy inkább szemlélet, amelyik jelen akar lenni a politika irányításában. Ez ma is létezik? Ha igen, mennyire sikeres?- Az én tézisem az, hogy ’89 után a tudatos társadalomszervezés, tudatos intézménytervezés Romániában még nagyobb mértékben leépült, mint Magyarországon. Valamikor a kilencvenes évek második felében létrejött egy új modernizációs konszenzus Romániában, aminek a lényege nagyon egyszerű: a román értelmiség számára egységes modellként megjelenő nyugati mintát kell követni, illetve a nemzetközi szervezetek által propagált deregularizációt, és ebben a közegben hihetetlen mértékben lecsökkent a nemzeti szinten való közpolitikái tervezésnek a jelentősége és a szerepe. És ennek közvetlen hatásai vannak, kezdve annak értelmezésétől, hogy a vidéki népességgel vagy a romákkal mi történik. Vagy abban, ahogy azt kezelik, hogy az ország népessége közel 5 millió fővel csökkent négy év alatt. A román társadalomtudományos értelmiségben a saját társadalmukban tapasztalható valódi problémákkal, folyamatokkal kapcsolatban van egy elég nehezen felfogható közöny. Ez abból fakad, hogy elsősorban a nyugati standardokhoz való felzárkózás hajtja őket. Azt szeretnék, hogy nyugati nyelvezetben írhassanak, és hogy egyáltalán úgy éljenek Bukarestben vagy Kolozsváron, mintha Berlinben lennének. És ezt részben meg is teszik. A magyarok gyakran elámulnak a román nemzetközi publikációk, a külföldi tanszéken dolgozó fiatalok mennyisége láttán. Ezek a fiatalok azonban nemigen vesznek tudomást az országon belül meglévő hihetetlen egyenlőtlenségekről. Ha történetesen baloldaliak, akkor sem az országban zajló folyamatok, hanem a kurrens elméletek és divatok iránt érdeklődnek. Nemigen vesznek tudomást arról, hogy az ország 30%-a ma is önfenntartó mezőgazdasági tevékenységből tengődik, hogy milyen mértékben épült le az ipari szerkezet, vagy hogy közel 700 ezer ember szegregált cigánytelepeken él. Ehelyett inkább közösségi kertet hoznak létre, a biogazdálkodás vagy éppen a nemzetközi fair trade iránt érdeklődnek. Vagy ha társadalmi problémákkal foglalkoznak, valahogy azt is az elméleti divatok alapján teszik. Ilyen szempontból a román szociológusok zöme ugyanúgy viselkedik, mint a fiatal román professzionális középosztály. A probléma csupán az, hogy ők mégiscsak szociológusok lennének, nem vállalati menedzserek vagy informatikusok. Ez egyben egy nagyon radikális törést jelent ahhoz a szerepfelfogáshoz képest, amit a könyvemben Vladimir Trebici és Vasile Gheţău13 13 Vladimir Trebici (1916-1999) és Vasile Gheţău (1940) a román demográ-