Gerando, Auguste de: Erdély és az erdélyiek (Kolozsvár, 2018)
10. fejezet. A rörök háborúk
bár a veszély elől Bécsbe menekült, és a Gondviselésre bízta az ország védelmét, mégis fölszerelt húszezer embert. Minden magyar fegyvert fogva rohant a királyság legfontosabb védőbástyája, Nándorfehérvár védelmére, melyet kétszázezer török készült megostromolni.568 Mehmet táborában nagy bőségben volt mindenféle felszerelés, egészen a kutyákig, amelyeknek az lett volna a dolguk, hogy fölfalják a magyar foglyokat. Huszonhét láb hosszú, hatalmas ágyúi, amelyeknek dörgését huszonöt mérföld távolságról is lehetett hallani, addig ismeretlen fajta lövedékeket lőttek Nándorfehérvárra. Semmi sem maradt volna Nándorfehérvárból, ha Hunyadi nem siet segítségére. Elhatározta, hogy először is a Dunát elzáró török hajóhadat semmisíti meg. Feltárta a terveit sógora, Szilágyi Mihály nándorfehérvári kapitány előtt; s aztán abban a pillanatban, mikor Hunyadi szemből megtámadta az ellenséges hajókat, az ostromlottak hátulról törtek rájuk. Ez a hadművelet megsemmisítette az oszmán hajóhadat, és Hunyadi a magával hozott csapatokkal a város területére léphetett. De ott voltak még a szárazföldi hadak, melyeket személyesen Mehmet vezetett. Mihelyt megfelelő rés nyílt a falon, a törökök rohamra indultak. Két ízben el is foglalták a Nándorfehérvárt védő külső védműveket, de mindkétszer visszaverték őket. Erejüket végsőkig megfeszítve megrohamozták a falakat, mégpedig akkora dühvei, hogy az öldöklés húsz órán át tartott pillanatnyi szünet nélkül. Végül visszavonultak. A magyarok pedig bátran kitörtek Nándorfehérvárról, és a táborukig űzték őket. Az utolsó összecsapás Mehmet sátrai körül zajlott. A fején megsebesült szultánt kimenekítették a táborból, a rémült törökök pedig egész tüzérségüket és gazdag hadizsákmányt hátrahagyva menekültek el a helyszínről. Európa ismét meg lett mentve. Harminc év dicsőséges munka kimerítette Hunyadi Jánost. Egy heves láz, melyet az ostrom forgatagában észre sem vett, néhány napnyi pihenés után elvitte. Utolsó kérését a főurakhoz intézte, hogy maradjanak egységesek. Pár szóban fölidéztük Hunyadi János életét. Bemutattunk egy bátor hőst, aki életét Európa megvédésére szánta, és akit Európa cserbenhagyott. Erre az állhatatos önfeláldozásra tekintve gondolnánk-e, hogy saját hazájában szervezkednek az elveszejtésére, sőt maga a király rendelte el titokban a megölését? László, aki mind származására, mind neveltetésére nézve német volt, nem támaszkodhatott a magyar népre. Az ausztriai ház és Ciliéi Ulrich gróf tanulékony eszközeként egyiknek a terveit segítette elő, másiknak meg a bosszúját. Kiszolgáltatva ezeknek a hatásoknak László szükségszerűen vált Hunyadi János ellenségévé. Mindennek az volt a hátterében, hogy a kormányzó korábban leverte a Ciliéi grófokat, mivel azok képesek voltak ártani hazájának; másrészt pedig 568 Nándorfehérvárt három alkalommal ostromolták a törökök. Az első ostromról, melyet De Gerando korábban említett, kevés információnk van. A most olvasható ostrom a második, a magyar történelemben „nándorfehérvári diadal” néven elhíresült sikeres várvédés 1456. július 4. és július 22. között zajlott. A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora védte. A felmentő sereg két vezetője Hunyadi János és Kapisztrán (Szent) János. (A harmadik ostromra 1521-ben került sor, amikor a törökök elfoglalták a várat és várost.) 188