József Attila: Versek (Bukarest, 1972)
Méliusz József: Előszó
ELŐSZÓ 1 Tudom, sokrétűbb új előszót kívánna József Attila verseinek jelenlegi romániai kiadása, közelebbit napjaink, a huszadik század második fele irodalomtudományi módszereinek eredményeihez. Ám e sorok írója nem irodalomtudós, és a jelen kiadás sem filológiai igényű, akárcsak az utóbbi évtizedben kiadott Petőfi- vagy Ady-kötet. E dolgozat írója fogalmazta József Attila költeményeinek a tíz esztendővel ezelőtti első, szinte teljes, és az azt hamarosan követő második romániai kiadás előszavát, amelyet azonban ma már kénytelen-kelletlen túlhaladottnak tekint. 1960-ban a József Attila-kötettel tulajdonképpen mi is a Petőfit korántsem megtisztelő, korábbi „lobogónk Petőfi“ jelszó alatt pragmatikusan leszűkített és háttérbe szorított, teljes József Attila rehabilitálásához kívántunk hozzájárulni. Annál is inkább, mert az ő költészete a harmincas évek romániai magyar nemzetisége társadalmiszellemi harcaiban intenzív, forradalmi szerepet játszott, romániai magyar irodalmunk hagyományaiba, immár klasszikus hagyományunkként is, szervesen beletartozik. A teljes József Attila visszaszerzése Szabolcsi Miklós 1969- ben megjelent nevezetes József Attila-tanulmányával indult meg. Azóta napvilágot látott Szabolcsi nagyszabású monográfiájának első kötete is, megszaporodott, kitágult a József Attila-kutatás, irodalomtörténeti, esztétikai, nyelvi és filozófiai vonatkozásban egyaránt. Ezeknek az eredményeit figyelembe véve jelent meg nálunk egy fiatal kritikus, Mózes Huba kismonográfiája József Attila költészetéről — Majd a szabadság békessége is el jő (Dacia, Kolozsvár, 1970)—, amely romániai József Attila-irodalmunk_ban szerencsésen és felelősségteljesen egészitette ki és haladta meg évtizeddel előbb közölt előszavunkat. Felfigyeltünk arra a korszerű József Attila-képre is, amit Földes László vázolt a Lászlóffy Aladár költészetéről írott 5