Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
„… mutassátok az Írást!”
December első napjaiban végigfut a tragikus hír az országon. A gyászolók között van a Keleti Űjság, az Ellenzék.151 Más erdélyi lapok is közölnek persze József Attila-nekrológokat, amelyek inkább szerzőjük személye, mintsem mondandójuk eredetisége miatt érdemesek a feljegyzésre. A szerkesztő Bárdos László a nagyváradi Naplóban az életmű és a visszhang erdélyi vonatkozásaira hívja fel a figyelmet152; Szilágyi András, a Korunk felfedezettje, az Üj pásztor írója (akit a platformtervezetről fennmaradt töredékében József Attila is említ), Berzsenyinél, Vajdánál különbnek nevezi József Attilát az Üj Keletben153, az Űj Transilvaniában Salamon László, a kolozsvári szociáldemokrata költő emlékezik meg a balatonszárszói tragédiáról.154 Ami azonban a József Attila-irodalom, a költő utóélete s á romániai magyar kultúra egésze szempontjából valóban figyelemre méltó, azt a folyóiratokban — és a Független Újságban találjuk. A legmeglepőbb az alkalmiságon túllépő József Attila-méltatások között a Pásztortűz nyílt állásfoglalása. S a gyorsaság is, amellyel tudomást vesznek a költő haláláról155, hiszen már a karácsonyi számban — a Kosztolányi és a Kész a leltár című versek mellett — megjelenik Kováts József, az akkor már halálos beteg esztéta és prózaíró kiváló esszéje, a műfaj erdélyi remeke, ezzel a szerény címmel: József Attila. (Kováts Józsefet, Dsida barátját, Gaál Gábor Korunkjának is munkatársát, 1937 karácsonyán már temették! József Attilát búcsúztató, 1938 januári számában a Korunk már a nagy tehetségű, azóta méltatlanul elfelejtett műkritikusát is gyászolja.156) Mint annyian a hír vételekor, Kováts József is keresi a magyarázatot József Attila öngyilkosságára, de mindjárt a lényegre, „az új magyar költőnemzedék vezéregyéniségéinek irodalomtörténeti elemzésére tér. Megállapításainak jelentős része máig érvényesnek tekinthető. Szóhasználatában, okfejtésében ugyanakkor fel kell figyelnünk a rejtett, de határozott, tartásos polémiára Dsida Jenőnek az Erdélyi Helikonban közölt József Attila-kritikájával (Döntsd a tőkét, ne siránkozz); a Pászm