Kántor Lajos: A hiány értelmezése. (József Attila Erdélyben) (Bukarest, 1980)
A Helikon vállalása
csillogó, ideges, finom költészetébe.“ S noha nem tesz értékbeli különbséget e két ág között, a Louvre kertjére és Stefan Georgéra utalásában — meglepetéssel — némi élt fedezhetünk fel. Egyértelmű dicséretként hat tehát Dsida kritikájának következő fordulata, amely a babitsi vonulattal, a „liliomokkal“ szemben a „vadvirágok“ mellé áll: „Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila az Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója. Nem szellemet és nem ideológiát kapott József Attila Adytól, hanem intelmet: visszafigyelni őseink nehézkongású, bibliás, de mégis üde és vadvirágszagú beszédére.“ Dsida a továbbiakban úgy tesz, mintha „a sajátosan érdekes és erős forma“ mögött nem ismerné fel a belső tartalmat. Pontosabban, azt állítja, hogy József Attila „program-versei mögött nincs belső aranyfedezet. A proletárságot parasztnyelven beszélteti. [...] Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál. Még akkor is csak megtanult, ha esetleg a saját bőrén tanulta meg. (Ezt meg kellett mondanunk, bár programjával talán sokkal inkább egyetértünk, mint egyetérzünk költészetével.)“ E zárójeles mondatot persze nem vehetjük komolyan — Dsida pályája, életműve ismeretében —, figyelembe kell azonban vennünk, hogy a maga módján ez is kiállásnak számíthatott abban a bizonyos atmoszférában. Gondoljuk meg: a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetről van szó, amelyben a Nyár és a Füst (lásd a Pásztortűzben), a Bánat (Futtám, mint a szarvasok) és az Esik (Erdélyi Helikon, 1930 októberében), a Regös ének, az Ady emlékezete és az Egy költőre mellett a Favágó, az Áradat, a Tömeg, sőt a Szocialisták is olvasható! Ebben az összefüggésben nincs miért csodálkoznunk azon, hogy a Helikonban megjelent kritika egyáltalán nem gyengítette József Attila és Dsida barátságát. Bóka László személyes emlékként idézi, hogyan nyilatkozott neki József Attila Dsidáról; az emlékezés részleteiben is hitelesnek tűnik: „József Attila rajongva beszélt róla. »Barátom« — mondta. Megnyugodva faggattam most 67