Kuncz Aladár: Levelek 1907-1931 - Romániai magyar írók (Bukarest, 1982)
Jegyzetek a levelekhez
Hatvány Lajos biztatást kapott arra nézve, hogy ha az évben visszatér Magyarországra, nem vonják felelősségre forradalom alatti és emigrációs tevékenysége miatt. Amikor azonban 1927 végén hazatért, hazaárulás, nemzetgyalázás és kormányzósértés vádjával bíróság elé állították és másfél évi börtönre s jelentős pénzbüntetésre ítélték. Büntetéséből kilenc hónapot töltött le, majd amnesztiával szabadult. Paál Árpád (1880—1944) — ügyvéd, újságíró. 1902—1903-ban a Kecskeméti Lapok szerkesztője, 1918—19-ben Udvarhely megye alispánja, s az ottani Székely Nemzeti Tanács elnöke. Tevékenységéért hadbróság elé állítják. 1920-tól Kolozsváron a Keleti Űjság szerkesztője, a Napkelet s később az Újság című független napilap főszerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója. Politikusként és újságíróként a demokratikus jogok védelmében harcol: 1921-ben Kós Károllyal és Zágoni Istvánnal közösen megjelenteti a Kiáltó szó c. röpiratot. Miután a Magyar Párt megvásárolja, majd megszünteti az Újságot, Nagyváradra költözik, s főszerkesztője a 30-as évek végén mind jobboldalibbá váló Esti Lapoknak. 137. József Attila Kuncz Aladárhoz. Budapest, 1928. április 25. PIM. Közölte Patyi Sándor: József Attila leveleiből. ItK 1955. 221. Fehér Erzsébet ezt írja róla: „A levélhez az alábbi verseket mellékeli: Bevezető, örökélet, József Attila (Vidám és jó volt...), Táncba fognak, Csüngője voltam, Holott náddal ringat (később Ringató), Áldalak búval, vigalommal, Alvó távú békességgel (Tószunnyadó), Dúdoló, Derűs elefánt (később Medáliák L). A küldött versek nem jelentek meg az Ellenzékben.“ (József Attila Válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte Fehér Erzsébet. Akadémiai Kiadó Bp., 1976. 442.) föltűzted zászlómat az Ellenzék magaslataira — József Attila-versek az Ellenzékben már az 1928 január—februári számokban megjelentek: Kövek, Miért mondottál rosszat nékem (1928. jan. 29.), Fiatalságom éneke (febr. 27.). A Kuncz-levelezésben nincs rá adat, de talán nem alaptalan feltételeznünk, hogy az összekötő Németh Andor volt, aki a Fiatal Magyarok címmel 1930-ban közölt Helikon-ankétra a Szép Szó köréhez tartozó írókat mozgósította. A kapcsolatról részletesen szól Kántor Lajos: A hiány értelmezése. József Attila Erdélyben. Bük. 1980; a levélre hivatkozik Szabolcsi Miklós is (Erik a fény. József Attila élete és pályája 1923—1927. Bp. 1971. 691—703.), megjegyezve, hogy ezzel a levéllel együtt küldte el József Attila Kuncznak a Proletárdal c. versét is. D’Annunziói mozdulattal — célzás az olasz költő és esszéíró (1863— 1938) szereplésvágyára, amely a háború alatt már szélsőséges politikai kalandokba, majd Mussolini táborába sodorta. korunk költője meghal — Tóth Kálmán (1831—1881) Előre c. versének parafrázisa. A napóleoni háborúkat felidéző eredeti versben ez a két sor így hangzik: A francia gárda meghal, hanem magát meg nem adja. Nincsen apám, se anyám főcímmel — a tervezett egész oldalas közlést nem találtuk a lapban. 367