László Ferenc (szerk.): Bartók-dolgozatok (Bukarest, 1974)
Demény János: "Medvetánc. A nem-zenéből értjük a zenét." Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetének pontjaihoz
Megjegyzések József Attila tanulmánytervezetéhez 75 e jelenet végéhez, mint frappáns befejezés: „ ... lesz még a kutyára dér .. Noha ezt Ady egy magyar nyelvvédő glosszában mondta, kétségtelen, hogy a magyar zene ügyére is jól alkalmazható. 3. Disszonancia függőleges és vízszintes irányban Ez a legfontosabb, a legsúlyosabb probléma. Disszonancia és disszonancia... József Attila a 15 pontból álló tanulmány vázlatában a Bartókot-megnem-értés darázsfészkébe nyúl. Hétszer nyúl belé egymás után. A disszonanciának ez az első felvfetése: keletkezésének kétféle módjára utal. Kodály Zoltán 1921 -es Bartók-tanulmányában olvassuk: „... A kárhoztatott disszonanciák java része a dallamvilágból ered. A súrlódások, a nyersebb hatások két vagy több dallam kombinációja folytán jönnek létre. Bach stílusáról tartják, hogy nála »nemcsak átmenő hangok vannak, hanem teljes átmenő dallamok, s nemcsak egyetlen hang vagy hangzat késleltetése, hanem egész dallammeneteké«. Ez a titka Bartók disszonanciáinak is. Bach óta elszoktunk attól, hogy két, egyaránt fontos szólamot kövessünk, a mellérendelést alárendelés váltotta fel. Figyelmünket az egymás alatt megszólaló hangokra összpontosítjuk, s az egyidőben hangzó hangcsoportokban mindjárt hármashangzatot keresünk. De a lényege szerint melodikus zenét nem így kell hallgatni. Ha sikerül nagyobb teret befognunk pillantásunkkal, azaz horizontálisan hallunk, nyomban megszűnik a bántó disszonancia. Olykor a hirtelenül felhangzó disszonanciák ágyúlövésként robbannak, de ha dallamokká oszolnak, határozottan haladnak céljuk felé. Két dallam találkozásakor olyan hangsúly keletkezik, amely megkétszerezi a mozgásenergiát, és jobban kiemeli az egyik vagy mindkét dallamot. Ez az, ami Bartók stílusát oly tömörré, oly kérlelhetetlenül logikussá teszi, ami az abszolút szükségszerűség érzését kelti.“ A Bartók-disszonancia tehát — Kodály szerint — a horizontális hallásban oldódik fel. Ez a hallás a Bach-zenébe és a Bach-zene mögötti régi muzsika kertjébe vezet. (A romantikától idegen.) A romantikában vertikálisra hangolt hallás Bartók zenéjének mély polifon áramlását — e zene legbensőségesebb vonását — nem érzékeli. Másképpen fogalmazva, a kétféle disszonanciáról a következőket mondhatjuk: Disszonancia függőleges irányban Ha a zenemű dallamból és úgynevezett kíséretből (akkordikus aládúco- 1 ásókból) áll, akkor a dallam feszültebb, kiszögellőbb, mozgalmasabb fordulatainál jelentkező hangot az adott rendszerben és helyzetben „disszonáns“ akkord támasztja alá (vele egyszerre szól). A dallam nyugalmasabb, lankásabb részeinél minden feszültséget kerülő, együtthangzó kísérőhangok helyezkednek el, a dallamhoz fűződő konszonanciák.