Lászlóffy Aladár: Dühöng a déli szél (Kolozsvár, 2017)

IV. Mátyás könyve

— Azt hittük - mentegetőzik a derék bíboros hogy Ma­gyarország alsó részén nem annyira szükséges már a jelen­léte, hiszen a magyarok már könnyen feltüzelhetők a harcra, hiszen jól látják évek óta önnön veszedelmüket. Ám bele­nyugszunk döntésedbe, és alávetjük magunkat ítéletednek. A keresztes hadak gyűjtése persze hogy gondot okozott. Egy ekkora felébresztett sokasággal nem tudtak mit kezdeni. Az ellenség még sehol. A kalocsai érsek azt üzeni Kapiszt­­ránnak, hogy ne küldjön a déli végekre ennyi embert, mert rossz volt a termés, s az éhség rossz tanácsadó! Majd min­dent felélnek a környéken, nem is kell már ide török! Erre a kereszttel megjelölteket hazaküldték, hogy a hí­vó szóra jöjjenek majd vissza. Június legelső napjaiban üstökös tűnt fel az égbolton. Szokás szerint nagy riadalmat keltett ott, ahol erre épp rá­értek a népek. Kapisztrán közelében nem. O rögtön fel­találta magát, mondván, ne félj, te ijedős nyáj! Ez annak a jele máris, amit Isten meg fog adni: az óhajtott nagy győ­zelmet, a diadalt kibékíthetetlen ellenségünk felett! A szultán Ruméliában adta ki a parancsot a gyülekezés­re. Több olyan mozsárágyújuk is volt már, melynek tor­kolatában egy ülő ember is elfért kényelmesen. És a két­száz gálya meg naszád. A szárazföldi sereg százötvenezer fő körül mozgott. A magyar országgyűlés 1456 januárjában ült össze, hadiköltséget szavazott meg a várható tetemes kiadásokra, és felszólította a németeket, az olaszokat, az albánokat. És megbízta annak rendje és módja szerint Hunyadit. De hát akinek még nem lépett a tyúkszemére a török... A magyar haderő a szultánénak kezdetben tizedét se tette ki. Nándorfehérvárban három-négyezer főnyi őrség tartózkodott. 195

Next