Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 181 József Attila mindenkori fordításának kulcskérdése: a költői kép tolmácsolása. Itt Beniuc biztonságosan tájékozódik. S ebben nem kevéssé segíti nemcsak a fordított nyelv ismerete, amit gyermekkorában anyanyelvével egyszerre sajátított el, hanem az a számtalan nemzedéktársi, történeti és személyes elem is, amely a József Attiláéval közös élményanyagban gyökerezik. S alighanem elsőrendűen az a tény is, hogy Beniuc Hamburgban töltött tanulmányi évei egyrészt könnyebben megfej thetővé tették számára a József Attila-i líra nagyvárosi részének légkörét. S biológiai, pszichológiai szaktanulmányai a József Attila-féle materialista módon konkrét természet- és valóságlátást és a tetőző nagy korszak lélektani differenciáltságát és mélységét is segítették hűen közvetíteni. Mindazt, ami oly sajátosan és eredetien alakítja a József Attila-i költői képet és benne a szemlélet egyetemességét. Beniuc éppen ezért minden más fordítóval szemben különös előnyt élvez. Belülről, egy ismert, sőt azonos képzetvilágból, konkrétsága tapasztalati ismeretében ragadhatja meg a József Attila-i sajátos költői kép rendkívüli intenzitású jelentését. A román olvasóban így keltheti a fordító a József Attila-i pontos képzetek szemlélésének hiteles élményét: túl a magyar és a román szó szemantikai különbségén a költő látta tárgyi világ képét s tartalmát. Amint a magyar József Attiláról szóló irodalomban mondani szokták: az ember környező tárgyi világának pontosan felismeri leltárát. Valóban ezekben, valamint az elvont tartalmakat visszaadó, az absztraktot érintő képekben kell keresnünk József Attila „teljes és tiszta mondanivalójának“ formai lényegét. S itt játszik közre legszerencsésebben a két költő Jeszenyinnel való rokonulása. A nemrég megjelent nagy orosz nyelvű József Attila-kötet egyik budapesti bírálója, Lator László megjegyzi: az orosz József Attila-kötet fordítói „épp itt nem elég merészek. Nagyon sokszor felfejtik a tömör képet, hasonlattá oldják, kitöltik József Attila képsorainak hézagait“. Holott „a szovjet lírában Jeszenyin látásmódja, képalkotása a legközelebbi rokona a József Attiláénak“. Beniuc következetesebb. Felismeri mint fordító maga is, hogy épp abban a legeredetibb Jó-