Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihal Beniuc 193 vonja meg a kontúrokat, keveri és rakja fel a színeket, kezeli az ecsetet, interpretálja önmagán keresztül az őt izgató tüneményszerü modellt. A József Attila-képet megközelítő Veronica Porumbacu velük szemben feminin pasztellt használ, távol József Attila eredetien kemény poétikus eszközeitől. Végül is Szabolcsi Miklósnak van igaza, aki szerint József Attila egy nemzet költőreprezentánsa Európában. Am „ ... A nemzet: közös ihlet [...], valamely költemény ihletét nem fordíthatjuk le, mert az ragaszkodik kiválasztott, változhatatlan alakjához. Amikor verset fordítunk, úgy saját nemzetünk ihletére adunk formát.“ De — fűzzük hozzá — a műfordítás, minél inkább alkati és benső vonzalom hívja létre — mint Jebeleanu és Beniuc esetében —, annál inkább nemzeti elsajátítás is. Ám a gyönyörű elrablás e művészi aktusában ugyanakkor mindig is az univerzális felé tágul a nemzeti tudat, behatol a másik kertbe, ahonnan oltóágként hozza az új költői képeket, érzékeléseket, felismeréseket és formákat fakasztó más nyelvű és más nemzeti-nyelvi identitású modellt. A fordító igazán sikerült munkáiban a lefordította! megszüntetve teszi magáévá, és önmagát megszüntetve veszi fel a másikat, hogy kettőből — önmagából és a modellből — harmadik újat teremtsen, s mégiscsak saját nemzeti ihletének hordozójaként. Más lehetőség nincs. A Stínga című baloldali lap 1932-es József Attilacikke és az első versfordítás óta immár három és fél évtizedes a József Attila-fordítás román útja. Még ennél is régebbi a teljes romániai út, ha a költő még korábbi, a magyarországi fogadtatással egyidejű erdélyi magyar közléseit — Korunk, Helikon — és a köteteiről szóló bírálatokat tekintetbe vesszük. Ebben az ívben világosan, értelmesen és szembetűnően fűződik össze a román nép és a hazai magyar nemzetiség irodalmi együttélésének egyik fontos, mert azonos, haladó, forradalmi tartalmú és huszadik századi formatörekvéseket követő vonulata. Ne maradjon itt említetlenül, hogy az Állami Irodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége késve ugyan, de 1959-ben megjelentette József Attila összes verseit. Ezt a hazai első, szinte teljes kiadást csakhamar követte 13 — A barátság kávéhéza — tegnap