Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)

Kiadatlan háborús naplómból

Mihai Beniuc 197 arányokban és méretekben, amilyenekre háromezer éves európai irodalmunkban még nem volt példa. Vajon nem mutat-e ez a felépítményi jel is a kapitalista — és nem­csak kapitalista — korszak atomizáltságán, szétszakított­­ságán, gyilkos, öngyilkos, genocid és totális elidegenedett­­ségén túlra? Európa s a világ, személyiség és magasabb rendű társadalom emberibb jövőjére, tartalmas benső és kollektív emberi egységére? A nemzeti ihletre hasonítás költői küldetésének láza az anyanyelveken belül és azokon felül egyre fokozódik. József Attila költészetének kibontakozó útja a huszadik század második felében Európa s a világ legkülönbözőbb nyelvein, a költői szó nemzeti áthasonítását szolgáló mes­tereinek munkájában: csak egyetlen példa az egyetemes­ség e folyamatából. Hiszen, ismételjük, Beniuc is egy­szerre fordította József Attilát és Apollinaire-t. A mai világirodalomban ott kereng még Apollinaire, Eluard és Aragon, Lorca és Pablo Neruda, Alberti és Guillén, Nez­­val és Wolker, Majakovszkij, Biok, Jeszenyin, Jevtusenko és Voznyeszenszkij, Arghezi és jelentős román költőtár­sai. Meg Becher, Brecht éjs Enzensberger, Hikmet és Rit­­szosz, Ginsberg és Auden, Pavese és Quasimodo, Illyés és már Radnóti is. És sorolhatatlanul mennyien még! Soha ilyen világtűzijátéka a lírának, mint századunk közepén! Soha háromezer esztendő alatt ekkora különbözőségekkel ilyen egység! S hogy mely eszméé a hegemónia, melyik történelmi perspektíváé, nem kétséges, bármennyire is tágul — s jó s szép, hogy tágul — a huszadik századi haladó lírai intellektualizmus vonulata. Gaál Gábor 1926-ban itthon megjelent, József Attilá­ról írott első és már alapvető tárcája és a Beniuc csendes és zsongó műhelyében néhány hónap alatt lázasan való­sult 100 József Attila-vers fordítása között kerek negy­ven esztendő feszül: József Attila költészetének romániai története. Érdemes lenne ezt az utat filológiailag és történetileg feltárni. De ez már más feladat. Európa irodalmában egy egészen sajátos, a középkelet-európai lírai szimbiózisok történetére tartozik.

Next