Méliusz József: A barátság kávéháza. Tegnap (Bukarest, 1988)
Kiadatlan háborús naplómból
Mihai Beniuc 197 arányokban és méretekben, amilyenekre háromezer éves európai irodalmunkban még nem volt példa. Vajon nem mutat-e ez a felépítményi jel is a kapitalista — és nemcsak kapitalista — korszak atomizáltságán, szétszakítottságán, gyilkos, öngyilkos, genocid és totális elidegenedettségén túlra? Európa s a világ, személyiség és magasabb rendű társadalom emberibb jövőjére, tartalmas benső és kollektív emberi egységére? A nemzeti ihletre hasonítás költői küldetésének láza az anyanyelveken belül és azokon felül egyre fokozódik. József Attila költészetének kibontakozó útja a huszadik század második felében Európa s a világ legkülönbözőbb nyelvein, a költői szó nemzeti áthasonítását szolgáló mestereinek munkájában: csak egyetlen példa az egyetemesség e folyamatából. Hiszen, ismételjük, Beniuc is egyszerre fordította József Attilát és Apollinaire-t. A mai világirodalomban ott kereng még Apollinaire, Eluard és Aragon, Lorca és Pablo Neruda, Alberti és Guillén, Nezval és Wolker, Majakovszkij, Biok, Jeszenyin, Jevtusenko és Voznyeszenszkij, Arghezi és jelentős román költőtársai. Meg Becher, Brecht éjs Enzensberger, Hikmet és Ritszosz, Ginsberg és Auden, Pavese és Quasimodo, Illyés és már Radnóti is. És sorolhatatlanul mennyien még! Soha ilyen világtűzijátéka a lírának, mint századunk közepén! Soha háromezer esztendő alatt ekkora különbözőségekkel ilyen egység! S hogy mely eszméé a hegemónia, melyik történelmi perspektíváé, nem kétséges, bármennyire is tágul — s jó s szép, hogy tágul — a huszadik századi haladó lírai intellektualizmus vonulata. Gaál Gábor 1926-ban itthon megjelent, József Attiláról írott első és már alapvető tárcája és a Beniuc csendes és zsongó műhelyében néhány hónap alatt lázasan valósult 100 József Attila-vers fordítása között kerek negyven esztendő feszül: József Attila költészetének romániai története. Érdemes lenne ezt az utat filológiailag és történetileg feltárni. De ez már más feladat. Európa irodalmában egy egészen sajátos, a középkelet-európai lírai szimbiózisok történetére tartozik.