Moisuc, Viorica - Calafeteanu, Ion (szerk.): A független és egységes nemzeti államok kialakulása Közép- és Délkelet-Európában (1821-1923) (Bukarest, 1984)
Ciorica Moisuc: Jugoszlávia
szú időre késleltetve természetes fejlődésüket. A szerbek több mint kilencven évig harcoltak az egymást követő oszmán-török támadások ellen, és noha számbelileg jóval kevesebben voltak, mégis megvédtek szabadságukat. Ez az időszak, amikor a szerbek és románok közötti fegyveres együttműködést a közös veszély elleni harc és a közös érdekek megvédése hívta életre: 1437-ben a Hunyadi János által vezetett románoknak döntő szerepük volt Nándorfehérvár védelménél, 1456-ban pedig ugyanaz a vajda járult hozzá a török csapatok legyőzéséhez. Végül is a Török Birodalom uralma alá került Szerbia pasalikká vált. Montenegró, Bosznia és Hercegovina a XV. század második felében hasonló sorsra jutott, míg Szlovénia a XIII. században, Horvátország pedig a XVI. század első felében Ausztria fennhatósága alá került. Mindez a délszlávok kegyetlen kizsákmányolását, elnyomását, szabadságjogaiktól való megfosztását és nemzeti vagyonuk elrablását jelentette.1 Az általános európai gazdasági és művelődési fejlődés kedvező körülményei közt fokozódó árucsereforgalom hatására bővülnek a szomszéd államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolataik. A szerb kereskedők már a XII. századtól kezdve jelen vannak a balkáni országok kereskedelmében. A XV. században a távoli Dubrovnik (Raguza) — ,,az Adria gyöngye“ — kereskedői közül például Ljubisa Ivanovic, Bogdan Vlasievic, Rakac Bogisic, a Jurkovic testvérek, Marinko Jurgievic és sokan mások bonyolítottak le kereskedelmet Havaselvén: Tirgovi$tében és Brailában, Erdélyben pedig Brassóban.2 Neagoe Basarab 1517—1518 között Dubrovnik révén kapcsolatban állt Velencével.3 A XVI. században, Petru Cercel és Petru $chiopul idejében a román fejedelemségeknek széles kereskedelmi kapcsolataik voltak a dubrovniki kereskedőkkel, a Temesvár kínálta kedvező körülmények között pedig a raguzai kolónia nagy prosperitásnak örvendett, és kifejlesztette bankügyi, pénzügyi, valamint kereskedelmi kapcsolatait Szófiával, Durostorrai (Drisztra) és más központokkal.4 A földközi-tengeri kereskedelem fejlődése, a Dél-Magyarországgal és Közép-Európával fenntartott gazdasági csere, a dunai hajózás Kelet és Nyugat felé, valamint a Török Birodalom belső válsága hozzájárult a polgárság, különösen a ke-109