Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában József Attila és a román költészet A román—magyar irodalmi kapcsolatok történetének egyik leggazdagabb, legbeszédesebb fejezete az, amelynek középpontjában József Attila, a nagy magyar proletárköltö áll. Ezt a fejezetet József Attila maga nyitotta meg, idestova négy évtizede, román műfordításaival. De a válasz sem késett sokáig: még a harmincas évek közepén megjelent az első román nyelvű József Attila-tolmácsolás (a Megfáradt ember fordítása, O. $ireagu Noua liricá ardeleaná című, 1935-ben kiadott gyűjteményében). A magyar költő román műfordításainak egy része — József Attila korai, tragikus halála folytán — torzóban maradt. A kapcsolattörténeti fejezet azonban nem szakadt meg. A román műfordításirodalom ugyanis évről évre újabb József Attila-tolmácsolásokkal gazdagodik, s a román költők eredeti verseikben is mindegyre megidézik József Attila alakját. Állítólag Osvát Ernő mondotta, hogy a műfordításnak elmélete nincs, csak gyakorlata van. Cáfolatképpen számos műfordításelméleti írás címét idézhetnők. Alapjában véve mégis igazat kell adnunk Osvátnak, mert a műforditáselméletnek mindmáig egyetlen vitathatatlan sarktétele ismeretes, s ez a „tökéletes" műfordítás elvi lehetetlenségét mondja ki. A műfordítás valamely irodalmi műnek más nyelven való művészi újrafogalmazása: az újrafogalmazás pedig sohasem lehet egészen pontos megfelelője az eredetinek. Az irodalmi mű egyszeri és módosíthatatlan nyelvi jelek meghatározott összefüggésével fejez ki meghatározott jelentést, illetve jelentésárnyalatokat. Ha a nyelvi jelek bármelyikét is 203