Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában
lescu versének fordítása befejezetlen. Mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy József Attilának a korabeli román költészet panoramikus — a klasszicista és a szimbolista, a tradicionalista és az ortodoxista, a modernista és az avantgardista törekvéseket egyaránt felölelő — képét sikerült felvillantania. József Attila román műfordításai közül George Co$buc Női vrem pámínt! című, parasztlázadások ihlette versének a tolmácsolása magasodik ki. Ezt a költeményt többen is átültették magyarra. Az úttörés érdeme a Kacziány Gézáé, aki alig hat évvel a vers eredeti szövegének közzététele után már viszonylag formahű fordítással jelentkezett. Kelemen Gyula és az ö példája nyomán Molnár Sándor alkalmilag elkanyarodott a formahűségnek a magyar műfordításirodalomban kötelezőnek számító elvétől. A másik négy fordító azonban a formahűség elvét követte. Salamon Ernő, igaz, egy-két sorában megtörte a ritmust, Justus Pál pedig itt-ott megnyújtotta a sorokat. József Attila és Lászlóffy Aladár fordítása ezzel szemben — a versforma tekintetében — kifogástalannak mondható. Persze, ez a két fordítás sem „tökéletes". A Lászlóffyéban zavaróan hat néhány erőltetett vagy éppenséggel túl „könnyed" megoldás. József Attila fordításában pedig az egyes és a többes szám használatát érezzük néhol problematikusnak. Kétségtelen azonban, hogy a magyar változatok közül a József Attiláé a legtöretlenebb, a legerőteljesebb. Hogy az eredeti és a magyar fordítások közötti eltérést érzékeltessük, idézzük a különböző változatok első szakaszát: George Co$buc (1894): Flämind $i goi, fär-adäpost, Mi-ai pus pe umeri cit ai vrut $i m-ai scuipat, $i m-ai batut, $i ciné eu fi-am fost! Ciocoi pribeag, adus de vint, De ai cu iádul legámint Sa-fi fim toti cini, love$te-n női! Räbdäm poveri, räbdäm nevoi, $i ham de cai, §i jug de bői: Dar vrem pamint! 206