Mózes Huba: Forrása rég fakadt … Tanulmányok, dokumentumok (Bukarest, 1985)
Az önismeret és a kölcsönös megbecsülés szolgálatában
első szakasza pedig mondhatni minden szempontból megközelíti az eredetit. Egy árnyalattal talán kevésbé gördülékenyen, de — jelentéktelen eltérésektől eltekintve — hasonló hűséggel ülteti át József Attila, a többi közt, Zaharia Stancu természeti élményekben tobzódó képeit, Ilarie Voronca majdnem-dadaista szabad-asszociációit vagy Radu Boureanu szürrealista színezetű költői látomását is. De ha úgy érzi, hogy valamelyes hűtlenség árán meggyőzőbben szólaltathatja meg magyarul a verset, akkor a pontatlanság kockázatát is vállalja. Példa rá Densusianu falusi „zsánerképe" (La ráspintia neagrá), amelynek nemcsak szótagszámát, hanem ritmusképletét is módosítja a fordításban. A román műfordítói gyakorlat sokkal szabadabban kezeli a versforma kérdéseit, mint a magyar. Éppen ezért figyelemre méltó az a tény, hogy József Attila legjobb román fordítói a versformát is híven próbálják visszaadni. Ez mindenekelőtt a sorszámra és a ritmus jellegére vonatkozik, de lehetőség szerint a rímképletre, sőt a szótagszámra is. A román fordítók közül Eugen Jebeleanu az első, aki nemcsak egy-két verset tolmácsol, hanem átfogóbb képet igyekszik kialakítani József Attila költészetének főleg a fiatalkori és a mozgalmi szakaszáról. Ezt a képet egészíti ki Veronica Porumbacu több kiadást megért József Attila-kötete, amelyből azonban még mindig hiányzik, például, a nagy szerelmi verseknek a köre. A „hiányt" végül Mihai Beniuc pótolja, aki — nemzetközi viszonylatban is kimagasló jelentőségű, kétnyelvű kötetében —, jól átgondolt válogatás alapján, valóságos keresztmetszetét nyújtja József Attila költői életművének. Nehéz volna megmondanunk, hogy a román olvasó számára pontosan mi és milyen mértékben jelent élményt József Attila románul megszólaltatott lírájából. Kétségtelen azonban, hogy a József Attila-versek románul is élnek, hatnak. És hogy valóban az élmény erejével, azt Veronica Porumbacu példája bizonyítja. A román költőnő ugyanis Eugen Jebeleanu fordításában ismerkedett meg József Attilával, s 210