Mózes Huba: József Attila és a román költészet. Kétnyelvű kisantológia - Téka (Bukarest, 1972)
In memoriam (Román versek József Attiláról)
VERONICA PORUMBACU JÓZSEF ATTILÁHOZ „Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!" A kávéházban írtál s mintha én versed nézni föléd hajoltam volna. Fényírás gyűlt az ablak üvegén s égett kint tőle Szodoma s Gomorrha. Kedves arcodra keserű vonást az irigy idő gyors ekéje vésett. Ajándékot nem adott senki — hát versedet írtad csak meglepetésnek. Tanár nem lettél, nem várt hivatal, te kicsapott diák, te bús, te árva — s az égre lobban mégis zivatar villámaként most sorsod tiszta lángja. Aztán nem középiskolás fokon tanítottad a lázadásra néped. Szívünk szíveddel együtt ver s rokon hangja így hívja az emberiséget. Izzó anyagként tüzel szép szavad a nyers szövegben. S édes anyanyelvem mintáival kell most majd arcodat pompázó fényű emlékké emelnem ... 8 — József Attila 113