Sas Péter (szerk.): Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlet tiszteletére (Kolozsvár, 2009)

VI. Arany és kék szavakkal

Bóka László DSIDA JENŐ ÉS JÓZSEF ATTILA Az Erdélyi Helikonban írt Dsida Jenő a Döntsd a tőkét, ne siránkozzxó\. A kis kritika megdöbbent küzdelem József Attila költészetével. Hol lelkendezik („Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna... Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila az Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója”), hol elutasítja József Attila szocialista verseit („Hideg fejjel megtanult programm és ideológia ez József Attilánál”), nem ideológiájuk miatt, hanem költőiségük miatt („programmjá­­val talán sokkal egyetértünk, mint egyetérzünk költészetével”). Dsidával egyetlen egyszer váltottam levelet, 1934-ben. Válaszában, melyben erre a kritikájára célzó passzusomra felelt, ezt írja: „Ma már nemcsak programmjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet ma az övénél. Gloria! Gloria! Gloria! Michael pápa egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint cselédke.” Egyszer említettem József Attila előtt Dsida nevét. Megbántam, mert tudtam, hogy milyen érzékeny a krónikákkal szemben. József Attila rajongva beszélt róla. „Barátom” - mondta. Megnyugodva faggattam most már, hogy nem haragudott-e a kritikájáért. Megütődve nézett rám. Azt a passzust idézte, melyet én pejoratívnak éreztem: „Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reggeli harmatáé.” - Hát nem gyönyörű?! - kérdezte. - Szarom a drágakövekre! Kiderült, hogy leveleznek. (Tudta például, hogy Dsidát Benedek Elek fedezte fel, tudott Dsida egy szerelméről, elmondta, hogy Dsida meghívta, de egyelőre nincs pénze az útra.) Vajon nincs ennek a levelezésnek nyoma? 1966

Next