Sas Péter (szerk.): Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlet tiszteletére (Kolozsvár, 2009)
II. Nagycsütörtök
55NÉHÁNY ADALÉK A SZERKESZTŐ ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓ DSIDA PORTRÉJÁHOZ mában közölt vallomásában újra merengve idézi az erdélyi írótoll katonáinak vezérszellemét a helikoni eszmecseréknél némán tanúskodó tölgyek alatt: „Emlékeznünk kell és be kell számolnunk Kuncz Aladárnak: mit műveltünk gazdag örökségével.” A példakép tehát mindvégig a kitűnő szerkesztő, a szépség szerelmese és fáradhatatlan agitátora: Kuncz Aladár. Csak néhány utalás erre: Kuncz Aladár az Erdélyi Helikon 1930. januári számában közli Babits Mihály Európaiság és regionalizmus című programadó írását. Dsida Jenő a Pásztortüz nevében 1930. július 10-én Babits Mihályhoz írt levelében újabb verseket kér a költőtől. „Ennek a kérésnek teljesítése igen-igen fontos nekünk, és ezért ismételten és aláhúzva kérem meghallgatását.''’ De Kuncz eszmei ösztönzését vélhetjük abban is, amikor József Attila bemutatására vállalkozik a Pásztortűz 1928. január 29-i számában. Egyszerre négy versét (Üvegöntök, Nyolcesztendős lányok, Mikor az utcán átment a kedves, Megfáradt ember) közli, sőt ugyanebben a számban az Irodalom-Művészet rovatban magát a költőt is bemutatja József Attila címmel, mely, ha nincsen is szignálva, minden valószínűség szerint Dsida Jenőtől származhat. A továbbiakban aztán versközlések, levelek, szerkesztői üzenetek őrzik mélyülő kapcsolatukat. József Attilának Dsida Jenőhöz írt 1930. június 16-ról keltezett leveléből kitűnik, hogy időközben személyesen is megismerhették egymást, hol és mikor, erre vonatkozóan nincsenek adataink. Valószínű, hogy a levélben említett 14 vers közül jelenik meg a Pásztortűz 1930. június 29-i számában a Nyár, július 27-i számában pedig a Füst. Ugyancsak a júniusi Pásztortűzben a Szerkesztői üzenetekben Dsida ír is József Attilának. „Hálásan köszönjük a beküldött kéziratokat. Nagy örömünkre szolgál, hogy az új költészet egyik legtehetségesebb fiatal beérkezettje munkatársaink sorába szegődik. Érintkezésbe léptünk az Erdélyi Helikonnal, és kérésétja levélben jelzett tizennégy versének publikálását - M. I.], melyet a magunk részéről örömmel teljesítjük, ott is tolmácsoltuk. Kérjük továbbra is munkatársi közreműködését, és szeretettel köszöntjük.” És most már nem csupán föltételezés, hogy az Erdélyi Helikonban lévő József Attila-közlések szintén Dsida közbenjárásának vagy éppen az ő szerkesztői elveinek és céljainak köszönhetőek, hiszen tudjuk, hogy ebben az időszakban cselekvőén részt vett a Helikon szerkesztésében is. Ebben a folyóiratban, a harmincas évet leszámítva, csupán 1934-ben találkozunk József Attila nevével, négy román költő verseinek fordítójaként. És 1931-ben, az Erdélyi Helikon májusi számában jelenik meg Dsida Jenő Döntsd a tőkét, ne siránkozz című értékelő ismertetése, kritikája József Attila verskötetéről. * Ne kerüljük el a vitatott kérdéseket sem. Különösen akkor, ha ezek közül nem egy - méghozzá alaptalanul és tartósan - homályba borította az egész életművet, akadályozta a hiteles kép kialakulását. Például Dsida szerepét az 1937-es Vásárhelyi Találkozóval kapcsolatban. A Keleti Újság a találkozó számos dokumentumát adja közre, állandóan napirenden tartva az előkészületeket. Dsida Jenő a Független Újság 1937. március 27-i számában szól hozzá a vitához. Megkésett válasz a Tamási Áron Brassói Lapokban megjelent Cselekvő magyar ifjúság című cikksorozatából arra a kérdésre: szükséges-e és lehetséges-e a különböző transzilvániai magyar széllé-