Balassa Zsófia - P. Müller Péter - Rosner Krisztina: A magyar színháztudomány kortárs irányai (Pécs, 2012)
PHILTHER PROJEKT - Kálmán Mária: Kovalik Balázs: Borisz Godunov, 2002. (Madách Kamaraszínház)
138 Kálmán Mária Dramatiküs szöveg, dramaturgia Puskin verses drámáját Térey János fordítja újra, Kovalik pedig szabadon mozgatható egységként kezeli a dramatiküs szöveg minden sorát. A dramaturgiai átszerkesztések két fontos irányba mutatnak. Egyfelől az intrikus Sujszkijból Godunov egyetlen igazi ellenfele válik, Borisz trónra kerülésétől kezdve egészen Grigorij hatalomra jutásáig minden szálat ő mozgat: a nép helyett Sujszkij üdvözli Borisz Godunovot uralkodóként, majd Maszalszkij helyett is ő kiáltja ki új cárnak a Bitorlót. A puskini karaktertől eltérően a Bitorlót is a herceg segíti hatalomra, s nem a szerencsés véletlenek sorozata.* 7 Másfelől Kovalik az erkölcs azonos szintjére hozza Godunovot és a Bitorlót, így téve egyértelművé az előadás végkicsengését: a hatalmi berendezkedés és a nép sorsa semmit nem fog változni.8 Rendezés Kovalik Balázs rendezése a hatalom körüli létezést, a hatalomért való küzdelmet tárja fel.9 A ’90-es években megjelenő új teatralitás10 irányzatához sorolható rendezés egyértelműen szószínház, ugyanakkor a képi (es) ség dominanházi palettán ez is önálló színként fog megjelenni.” Urbán Balázs , Egy új színház felé - A Madách Kamara elmúlt másfél évadjáról, Ellenfény 2003/4, 4-7., 4., 5. 7 A kocsmajelenet és a Sujszkij házában zajló vendégség jelenetének összemontírozása azt sugallja, hogy Grigorij elfogatása csak egy színjáték volt, amit Sujszkij szervezett, hogy maga mellé állítsa őt. 8 Nagyobb nyomatékot kap Borisz bűntudata: többször hangzanak el az egyik monológjából vett sorok („Jól gondolom, hogy minket semmi nem tud / A földi gondból kigyógyítani? / Semmi...tán csak a lelkiismeret..”), illetve kihúzzák azokat a részeket, melyekben a cár kegyetlenségét ecsetelik. Míg Grigorij - a Puskin-darabtól eltérően - leszúrja bajtársát, a hű Kurbszkijt. A manipuláció és hatalmi játszmák természetrajzát árnyalja a kanonizált drámaszövegben nem szereplő két jelenet is (A kolostor kerítésénél, Marina öltözőszobája). 9 „Kovalik a műsorfüzetben világosan megfogalmazta a maga kérdéseit és szándékait: »A darab a hatalomról, a hatalomért folyó harcról szól. Ezt a harcot általában az agresszió különböző formáival szokták ábrázolni. Az érdekel, létezik-e verbális színház, amelyben a küzdelemnek egy másik síkját lehet megragadni. Nem a kifelé irányuló részét, amikor ütünk, hanem a belső folyamatot. Amikor bizsergés indul el az emberben, és összeszorul a torka, mert megérzi a hatalom ízét... Amikor megneszeljük a döntés lehetőségét, amitől más irányba futhat tovább az életünk.« [...] Félelmetes és szomorú egyszerre, ahogy az emberek küzdenek, tépik egymást a hatalomért - igazgatói posztokért, díjakért, kitüntetésekért. A kisemberek szintjén autóért, lakásért. Vérre menő viták folynak, hogy ki öntözte meg gépolajjal a másik virágait, vagy ki halkítsa le a rádióját stb... Minden ember rangot akar magának, hírnevet, dicsőséget, öröklétet, hatalmat - és közben elfelejtjük, hogy mindannyian egy fémdobozban végezzük, lefagyasztva.” Fodor Géza, Puskin a Madách Kamarában, Színház 2003/1, 2-7., 3. 10 Kékesi Kun Árpád: A reprezentáció játékai - A kilencvenes évek magyar rendezői színháza. In: Tükörképek lázadása, Budapest, József Attila Kör, Kijárat Kiadó, 1998, 85-105.