P. Müller Péter: A szín/tér meghódítása. Színházi tanulmányok - SziTu Színháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2015)

I. TÉRFOGLALÁS - Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

Forradalomváltozatok az Örkényi életműben fel saját helyzetük ellen - igaz, ezek itt pszichopaták és elmehá­­borodottak, akiknek a többségi társadalomtól történő elszigetelé­se nem politikai, hanem klinikai kérdés. Az ő bezártságból való kiszabadulásuk azonban magával vonja a többszázezres tüntető seregletet, a tömegdemonstrációt. Ebben viszont groteszk társa­dalomkritikát is kell látnunk, amelyik a tömegek befolyásolható­ságáról állít fel diagnózist. Az események forradalomnak történő minősítése voltaképpen nem az elbeszélő nézőpontját képviseli, hanem az elbeszélésben hatalomra kerülő pszichopaták önértel­mezésének tekinthető. A diliházból való kitörésnek nincs társada­lom átalakító célja, a főszereplő-fővezér Olajnak és betegtársainak nincs politikai programja. A hatalomra jutás balesete a véletlenek összjátékaként egy olyan szituációt teremt, amelyben valóban megváltozik a társadalmi rend, de az elbeszélés zárlata azt is jelzi, hogy aki itt hatalomra jutott, az erre a posztra-szerepre alkalmat­lan. Azzal, hogy Örkény utóbb a címet Forradalomról Tengertáncra változtatja, nézőpontot is vált: ez már nem az elbeszélés szereplő­inek önértelmezése, hanem az elbeszélő ítélete. Az első változat­ban a cím és a zárlat a forradalom szóban kapcsolódott össze, ez adott keretet a műnek. A kiszámoló mondókából vett cím („Egye­­dem, begyedem, tengertánc, hajdú sógor mit kívánsz [...]"), és a mondókának az elbeszélés végén történő megidézése azonban áthelyezi a hangsúlyokat. Egyfelől kiemeli az eseményeknek és szereplőinek az infantilizmusát, ami a komikus vonatkozásokat erősíti. Ugyanakkor a magyar költői hagyományt is játékba hozva utal Berzsenyi („Forr a világ bús tengere, ó magyar!"), illetve Pető­fi („Föltámadott a tenger, / A népek tengere [...]") közismert verse­ire. A Tengertánc cím ily módon az ábrázolt folyamat kiszámítha­tatlanságát, irracionalitását és ezzel félelmetességét is érzékelteti. A címváltoztatás a későbbi évtizedek magyar történelmi-politikai folyamatainak szempontjából is szerencsésnek bizonyult, mert a Forradalom cím mind az 1949 utáni rákosista „forradalom" idő­szakában, mind az 1956 utáni kádárista időszakban, amikor 1956 októberének eseményei tabusítva voltak, irritáló vagy provokáló hatással járt volna. (Nem véletlen, hogy az elbeszélésnek az 1960- as, 1970-es években megjelent kiadásaiban a szövegben előfordu­ló „forradalom" szót Örkény mindenhol kicseréli.) A Tengertánc 89

Next