Bloomwealth, Emma: Amerikai álom nem luxuskivitelben. Kivándorló nők és anyák a 21. században (Pécs, 2014)
Szerkesztői előszó
A Magyar Hírlap 1987. december 24-től 1988. április 2-ig cikksorozatban számolt be a szerkesztőség vállalkozásáról: munkatársai felkeresték a külföldön élő magyarság több száz, ha ugyan nem több ezer neves és „névtelen” képviselőjét, hogy megkérdezzék, mit jelent a nyolcvanas évek végén a határokon túl, vagy éppen az óperencián túl magyarnak, magyar származásúnak lenni. Az említett cikkek kis kötetté alakultak.3 A kötet egyik beszámolója Bokor Pál: Tudósítás magyar Amerikából címmel jelent meg. Ennek segítségével némileg tágítani és egyben célirányosan szűkíteni tudjuk a téma eddigi kontúrjait. Az első amerikai magyar települést - Új Budát - Kossuth Lajos katonái hozták létre Iowában Újhelyi László vezetésével. De az első magyar jóval korábban, 1583-ban érkezett Amerikába Stephan Parmenius Budáról Sir Humphrey Gilbert newfoundlandi expedíciójának tagja volt, latintanár és költő, aki nem élt túl ezt a kalandot: útban hazafelé, 28 évesen halt meg. Az emlékezet azt is számontartja, hogy a függetlenségi háborúban résztvett Kovács Mihály is, az első amerikai huszárezred parancsnoka, aki 1779-ben a britekkel vívott charlestoni csatában esett el. A Kossuthékat követő második és igen nagy emigrációs hullámot József Attila nyomán a „kitántorgók” nemzedékeként vagy „öreg amerikásokként” tartja számon a magyarságtudomány. A történész - Steven Béla Vardy pittsburghi magyarságkutató - 1,7 millióra becsülte a korabeli Magyarországról 1880 és 1914 között kiérkezettek számát, s ebből 650 ezerrel a magyar nemzetiségűekét. Tegyük hozzá, hogy az 3 Magyarnak lenni. Zrínyi Nyomda, Bp., 1988. Szerk.: Bokor Pál - Tábori András 9